Planning to Fail: Az amerikai háborúk Vietnamban, Irakban és Afganisztánban

Olvasói vélemények

A könyv három jelentős amerikai háború kritikai elemzését nyújtja: Az amerikai elnökök és tanácsadóik stratégiai irányításának és döntéshozatalának hibáit emeli ki. Bár a könyv dicséri meglátásait, egyes olvasók úgy érzik, hogy hiányoznak belőle a kulcsfontosságú történelmi kérdésekre adott válaszok és a múltbeli konfliktusokkal való összehasonlítások.

⬤ Az amerikai katonai szerepvállalások és kudarcaik kritikai vizsgálatát kínálja.
⬤ Meggyőzően mutat rá az amerikai vezetők stratégiai tévedéseire.
⬤ Javasolja, hogy a jelenlegi és jövőbeli elnöki tanácsadóknak komolyan kellene venniük ezeket a tanulságokat.

⬤ Nem foglalkozik a második világháború utáni sikeres demokratizálódással kapcsolatos fontos kérdésekkel.
⬤ Nem vizsgálja az USA Vietnamhoz fűződő kapcsolatának a katonai döntésekre gyakorolt hatását.
⬤ Hiányzik az alternatív afganisztáni stratégiák megvitatása, különösen a tálibokkal kapcsolatban.
⬤ Hiányzik az Izraelnek nyújtott amerikai támogatás közel-keleti konfliktusokra gyakorolt hatásának vizsgálata.
⬤ Nem veszi figyelembe a gazdasági motivációkat és az üzletkötéseket történelmi összefüggésekben, például az iraki inváziót.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Planning to Fail: The Us Wars in Vietnam, Iraq, and Afghanistan

Könyv tartalma:

Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági intézménye hatalmas, mégis az Egyesült Államok a második világháború utáni szinte minden egyes nagyobb konfliktusában nem érte el eredeti célkitűzéseit. Ezek közül a problémás erőfeszítések közül a vietnami (1965-73), az iraki (2003-11) és az afganisztáni (2001-től napjainkig) háborúk kiemelkednek a hosszú távú, erőforrás-befektetésekkel, emberi áldozatokkal és rosszul kiszámított döntésekkel. Mivel az átfogó politikai célok távoliak és értelmezhetők, a politikai döntéshozók döntéseiket a rövid távú célok, a kiemelkedő feladatok, a politikai korlátok és a rögzített ütemtervek közvetlen világában hozzák meg. Ennek következtében eltúlozzák az általuk preferált politikák előnyeit, figyelmen kívül hagyják a kapcsolódó költségeket és követelményeket, és alábecsülik az alternatívák előnyeit.

A Planning to Fail című könyvében James H. Lebovic azt állítja, hogy a mélyreható rövidlátás segít megmagyarázni az amerikai döntéshozatali kudarcokat. A könyvben vizsgált háborúk mindegyikében a beavatkozás négy szakaszát azonosítja. Mindenekelőtt a politikai döntéshozók bölcstelenül döntöttek a háború mellett. Miután a harcok megkezdődtek, meggondolatlanul igyekeztek meghosszabbítani vagy kiterjeszteni a missziót. Ezután a küldetést rövidített formában, szuboptimális hatásfokkal folytatták. Végül a konfliktusból való kilépéshez igazították a küldetést.

Lebovic szerint az amerikai vezetők gyakorlatilag a kudarcra készültek, bármi is volt a reményük és a gondolataik a beavatkozás megkezdésekor. A döntéshozók kevesebbet küzdöttek, mint kellett volna, még akkor is, amikor a körülmények jó döntéseket tettek lehetővé. Aztán, amikor a helyszíni körülmények csak rossz választási lehetőségeket hagytak nekik, dühödten és jobban küzdöttek, mint ahogy az valaha is számíthatott volna. A politikai döntéshozók hagyták, hogy ezek a háborúk elszívják a rendelkezésre álló képességeket, az amerikai erőket a töréspontig nyomják, és kimerítsék a közvélemény támogatását. Végül olyan távozási feltételekkel állapodtak meg, amelyeket ők (vagy elődeik) e konfliktusok kezdetén elutasítottak volna. Ez a könyv széles körű és részletes elemzést nyújt, és a kudarc egyértelmű mintázatát tárja fel, és kiemeli a tanulságokat, amelyeket levonhatunk belőle.