Értékelés:
William Ophuls „Platón bosszúja” című művében a környezetvédelmi kérdések keverednek a filozófiai és politikai diskurzusokkal, és arra késztetik az olvasót, hogy újragondolja a modern társadalom etikai alapjait. A könyv kritikával illeti az individualizmust és a gazdasági növekedést, és a politika erkölcsi és ökológiai megközelítése mellett száll síkra, mivel a civilizáció egzisztenciális fenyegetésekkel néz szembe. Míg sokan tanulságosnak és elgondolkodtatónak találták a könyvet, néhányan kritizálták, hogy terjedelmes és kevés benne az inspiráció.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató gondolatok az ökológiáról és a politikáról.
⬤ Világos írásmód, amely a bonyolult témákat is érthetővé teszi.
⬤ A különböző tudományágak, köztük az ökológia, a filozófia és a politika mély szintézise.
⬤ Az érvek erős történelmi és tudományos alátámasztása.
⬤ Filozófiai alapot nyújt a fenntarthatóság és az erkölcsi fejlődés számára.
⬤ Néhány olvasó túlságosan terjedelmesnek és összetettnek találta.
⬤ Néhányan kritizálták, hogy az írás a szerző más műveihez képest kevéssé inspiráló.
⬤ Megjegyezték, hogy a gondolatok ismétlődnek, ami potenciálisan feleslegesnek tűnhet.
⬤ Egyes olvasók frusztrációjukat fejezték ki a tudományos hangvétel és a szükségtelenül bonyolult nyelvezet miatt.
(22 olvasói vélemény alapján)
Plato's Revenge: Politics in the Age of Ecology
Egy provokatív esszé, amely a "fenntarthatóság" felszínessége helyett a politikai átalakuláson alapuló, valóban ökológiai jövőt képzel el.
Ebben a provokatív felhívásban egy új ökológiai politikára szólít fel William Ophuls egy radikális előfeltevésből indul ki: a "fenntarthatóság" lehetetlen. Egy ipari Titanicon vagyunk, amelyet a fosszilis szénhidrogének gyorsan kimerülő készletei táplálnak. Hiábavaló, hogy a fedélzeti székeket újrahasznosítható anyagokból készítsük és a kazánokat bioüzemanyagokkal tápláljuk. Végső soron a hajót a termodinamika törvényei és a már most is szorítani kezdő biológiai és geológiai korlátok ítélik halálra. Ophuls arra figyelmeztet, hogy egy olyan posztindusztriális jövő felé tartunk, amely bármennyire is technológiailag kifinomult, sok fontos tekintetben hasonlítani fog az iparosodás előtti múltra. A Platón bosszújával Ophuls, az Ökológia és a szűkösség politikája című könyv szerzője olyan politikai és társadalmi átalakulásokat vizionál, amelyek az ökológia, a fizika és a pszichológia valóságán alapuló új természetjogi politikához vezetnek.
Az ökológiától a kvantumfizikán és a jungi pszichológián át a keleti vallásig és a nyugati politikai filozófiáig terjedő vitában Ophuls egy alapvetően platóni tudatpolitika mellett érvel, amely inkább a belső kultúrának szenteli magát, mint a külső terjeszkedésnek és az örökös növekedésre való törekvésnek. Így olyan életmódot érhetnénk el, amely anyagilag és intézményileg egyszerű, de kulturálisan és szellemileg gazdag, amelyben az emberiség a természettel harmóniában virágzik.
