Értékelés:
David Gress „Platóntól a NATO-ig” című könyve átfogó elemzést nyújt a nyugati civilizációról, feltárva annak filozófiai és történelmi gyökereit, miközben kritikával illeti a nyugati identitásról és kultúráról szóló uralkodó narratívákat. Míg sok olvasó éleslátónak és elgondolkodtatónak találja, egyesek kritizálják, hogy túlságosan bonyolult és akadémikus.
Előnyök:⬤ Mélyen kutatott és átfogó, széles körű történelmi elbeszélést nyújt.
⬤ Friss perspektívákat kínál a nyugati filozófiáról és identitásról.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz a demokráciáról, a szabadságról és a kapitalizmusról.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amelyet sokaknak nehéz letenni.
⬤ Hasznos más történészek és kulturális viták megértéséhez.
⬤ Hosszú és sűrű, ami az alkalmi olvasók számára megterhelő lehet.
⬤ Egyesek szerint szalmabábu érveket tartalmaz a Nyugat kritikusaival szemben.
⬤ A laikusok számára kevésbé hozzáférhető a tudományos nyelvezet és az olyan fogalmak miatt, mint a „nagy elbeszélés”.
⬤ A baloldali ideológiákkal szembeni elfogultság, amit egyes olvasók problémásnak találnak.
(17 olvasói vélemény alapján)
From Plato to NATO: The Idea of the West and Its Opponents
A Platóntól a NATO-ig című könyv a nyugati eszme mélyreható intellektuális története, amely egyben szenvedélyesen védi a nyugati eszme fontosságát Amerika jövője szempontjából, és az első olyan könyv, amely értelmet ad a Nyugat örökségének egy olyan időszakban, amikor a Nyugat a legnagyobb kihívásokkal néz szembe. Francis Fukuyama, John Gray, Samuel Huntington és a nyugati nemzetek XXI. századi dilemmáinak más elemzői olvasói David Gress eredeti beszámolójában teljesebb leírást találnak arról, hogy mi is valójában a Nyugat, és hogy - a legjobb szándékkal is - hogyan tévesztették meg. A legfontosabb, hogy a nyugati identitásról és annak visszaszerzéséről alkotott új látásmóddal találkozhatnak.
A huszadik század elején az amerikai oktatók összeállítottak egy történetet a nyugati civilizációról, annak eredetéről, történetéről és ígéretéről, amely az azt követő ötven évben az amerikai egyetemi oktatás középpontjában maradt. Az általuk elmesélt történet egy olyan nyugati civilizációról szólt, amely a görögökkel kezdődött, majd 2500 éven keresztül a nagy könyvek és nagy eszmék útján folytatódott, és a huszadik századi progresszív liberális demokráciában, a tudományban és a kapitalista jólétben csúcsosodott ki.
Az 1960-as években a Nyugat e nagy elbeszélése támadás alá került. A következő harminc év során a kritikusok ezt a régi történetet az ellenkezőjévé alakították át: egy sor antinarratívává a gonoszságokról, a kudarcokról és az igazságosság elárulásáról, amelyek szerintük a nyugati történelmet alkotják.
A nyugati értékek győzelme a hidegháború végén, a demokrácia és a kapitalizmus elterjedése, valamint az amerikai populáris kultúra világméretű hatása nem élesztette újjá a Nagy Elbeszélést a Nyugat európai és amerikai szívében. David Gress ezt a paradoxont azzal magyarázza, hogy a Nyugat Nagy Elbeszélése kezdettől fogva hibás volt: a Nyugat nem Görögországban kezdődött, és az erkölcs és a vallás tekintetében a görögök idegen civilizáció voltak, amelynek hozzájárulását Róma és a kereszténység közvetítette. Továbbá, amikor a görögöktől a modern liberalizmusig tartó folytonosságot feltételeztünk, tévesen lekicsinyeltünk vagy elvetettünk mindent, ami a kettő között van, és inkább a nagy eszmékre és a nagy könyvekre koncentráltunk, mint a valós történelemre, annak minden kétértelműségével, konfliktusával és ellentmondásával együtt.
Gress a Nyugat jövőjével kapcsolatos érvelésének középpontjában az áll, hogy az Újnak emlékeznie kell a régi gyökereire, és szintézisre kell törekednie. Mert mint a támadások megmutatták, az Új Nyugat nem állhat meg egyedül. Erényei - a szabadság, az ész, a haladás - a Régi Nyugatból nőttek ki, és nem tudnak virágozni, ha eltávolítják őket ebből a gazdag talajból.