Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Alan Rusbridger útjának krónikája, amelynek során megtanulja Chopin g-moll 1. balladáját, miközben a Guardian újság szerkesztőjeként is egyensúlyban tartja feladatait. Sok kritikus találta a beszámolót inspirálónak, magával ragadónak és az amatőr zenészek számára is átélhetőnek, és értékelte a zenei folyamatba való betekintést, valamint a zene elfoglalt életbe való beillesztésének kihívásait. Néhány kritika azonban rámutatott, hogy a könyv nagy hangsúlyt fektet a technikai részletekre és a szerző magánéletére, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
Előnyök:⬤ Inspiráló és magával ragadó elbeszélés amatőr zenészek számára
⬤ jól megírt és informatív a tanulási folyamatról
⬤ személyes anekdotákat és profi zongoristáktól származó interjúkat integrál
⬤ a többféle kötelezettséget egyensúlyban tartók számára is érthető
⬤ a zene élvezetére ösztönöz, tudásszinttől függetlenül.
Hátrányok:⬤ A technikai részletek túlterhelőek és fárasztóak lehetnek azok számára, akiket nem érdekel mélyen a zongoratechnika
⬤ a családi életre való kevesebb figyelem egyes olvasók számára ronthat a narratíván
⬤ elavultnak tűnhet, mivel konkrét politikai eseményekre utal
⬤ egyesek számára a szerző gyakorláshoz való hozzáállása túlságosan módszeres vagy teljesítményközpontú lehet.
(145 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A Play It Again a Guardian szerkesztőjének beszámolója egy figyelemre méltó zenei kihívásról egy rendkívüli hírévben.
A Guardian, a világ egyik legjelentősebb újságjának szerkesztőjeként Alan Rusbridger betartja a könyörtelen huszonnégy órás hírciklust. De életének közepén egyre inkább érzi a zene - különösen a zongora - vonzását. Félelmetes kihívást állít magának: folyékonyan megtanulja Chopin csodálatos g-moll 1. balladáját, amely vitathatatlanul az egyik legnehezebb romantikus kompozíció a repertoárban. A darab pirotechnikai, emlékezet-, ügyesség- és erőnléti bravúrokat igénylő passzusaival még a harcedzett koncertzongoristákban is riadalmat kelt. Egy évet ad magának.
Ideális körülmények között ez ijesztő feladat lett volna. De a Rusbridger által választott évről kiderül, hogy frenetikus intenzitású. Ahogy a bevezetőben írja: "Talán ha akkor tudtam volna, hogy mi minden fog még hamarosan történni a napi munkámban, talán meggondoltam volna magam. Kiderült ugyanis, hogy ezzel egy időben a Guardian történetének egyik legdrámaibb évét fogom végigkormányozni". Ez az év a WikiLeaks államtitkokat tartalmazó hatalmas dömpingjével kezdődött, és a Guardian által a News of the Worldnél elkövetett széles körű telefonos hackelésről szóló leleplezésekkel ért véget. "Közben ott volt a japán cunami, az arab tavasz, az angol zavargások... és Oszama Bin Laden halála" - írja Rusbridger. A teszt az lenne, hogy naponta húsz percet "csipegetni" kellene arra, hogy valami olyasmit csináljunk, ami a fentiekhez egyáltalán nem kapcsolódik.
Rusbridger leírása a Ballade elsajátításáról rendkívül magával ragadó, ugyanakkor témája egyértelműen nagyobb, mint bármelyik klasszikus zenei darab. A Play It Again a koncentrációról, a fegyelemről és a vágyról szól, de mindenekelőtt a belső élet szentségéről egy olyan világban, amelyet a határidők és a figyelemelterelés ural.
Mit fogsz kezdeni a húsz perceddel?
