Olvasói vélemények
Összegzés:Peter Funt „Playing POTUS” című könyve jól kutatott és szórakoztató feltárása annak, hogy az elnöki imitációk hogyan befolyásolták az amerikai nézeteket és a politikai diskurzust az idők során. A könyv a humort történelmi meglátásokkal ötvözi, bemutatva az alakítások fejlődését a szelíd szatírától a kritikusabb kommentárokig.
Előnyök:A könyv rendkívül olvasmányos, informatív és szórakoztató, egyedülálló történelmi betekintést nyújt, és az elnökimitátorok széles skáláját mutatja be. Számos recenzens ajánlotta a történelmet kedvelőknek, és megjegyezte a jól megalapozott tartalmat, a humort és a lebilincselő történetmesélést.
Hátrányok:Néhány olvasónak kevésbé tetszhet a könnyed humorról a komolyabb politikai kommentárok felé való elmozdulás. Néhány kritika szerint azok, akik szigorúan humoros tartalmat keresnek, meglepődhetnek a könyv elemző mélységén.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Playing POTUS: The Power of America's 'Acting Presidents'
Könyv tartalma:
Peter Funt szórakoztató és mélyreható pillantást vet arra, hogyan alakultak ki az amerikai elnökök komikus imitációi Kennedytől Bidenig - és hogyan hatottak a valós politikára.
Vaughn Meader 1962-es „The First Family” című lemezalbumával kezdődött, és a műfaj egy tucatnyi kormányzat alatt fejlődött ki. Meader JFK-nak a rub-uh hattyúját dédelgető debonair vezetőként való ábrázolásától kezdve egészen Alec Baldwin Donald Trump narancsszínű bohócként való ábrázolásáig, az amerikaiak időnként úgy tűnik, jobban ismerik a legfelsőbb vezetők képernyőverzióit, mint magukat a politikusokat.
Joe Biden esetében az imitátorok kihívást jelentettek egy megosztott, törékeny humorérzékkel rendelkező nemzetnek. A Playing POTUS összeköti a pontokat a hatalmon lévők és a hatalomnak sztrájkokat beszélők között, és érdekes részleteket tár fel az elnöki mimikákról. A több mint 50 interjúban Dana Carvey, Al Franken, Darrell Hammond, Jay Pharoah, Rich Little, Harry Shearer, valamint a komikusok írói és producerei adnak betekintést.
Meader mérföldkőnek számító albumának megjelenésekor Margaret Mead antropológus megjegyezte: „Ez a hatalomban lévő emberek kigúnyolása nagyon egészséges. Ez a különbség a demokrácia és a zsarnokság között.”.
