
Plays, Works of Charles Robert Maturin, Vol. 7
Charles Robert Maturin három darabja, amelyeket 1816 és 1819 között mutattak be Londonban, Maturin színházi sikertörekvéseit dokumentálja. Első három regénye nem volt népszerű, de a Bertrammal (1816), amelyet huszonkét estén át játszottak, javult a szerencséje.
A Manuel (1817) és a Fredolfo (1819) még ezzel a sikerrel a kezében is teljesen megbukott, részben a közömbös színészek és a szeszélyes közönség szabotálása miatt. Egy posztumusz darabnak, az Osmyn, a renegátnak valamivel több szerencséje volt, de csak töredékek maradtak fenn belőle. Ebből a korszakból, amikor a közönség ízlése a túlzást és a melodrámát az irodalmi minőséggel szemben értékelte, ma már kevés darabot játszanak vagy olvasnak.
Maturin regényeinek olvasója azonban színdarabjaiban bőséges bizonyítékát találja annak a vad romantikus képzeletnek, amely regényeit táplálta. Az összes művére jellemző retorikai erő talán a színdarabokban fejeződött ki a legszabadabban.