Értékelés:
Alisa Smith és J.B. Mackinnon „Plenty” című könyve a helyi táplálkozás és az ezzel kapcsolatos kihívások átgondolt feltárása. A szerzők laza stílusban írva megosztják az egy éven át tartó elkötelezettségüket, hogy csak 100 mérföldön belülről származó élelmiszereket fogyasztanak, betekintést nyújtanak az élelmiszerek eredetébe, a fenntarthatóságba és személyes anekdotákba. Az elbeszélésnek azonban vannak kritikusai is, egyesek szerint túlságosan leegyszerűsíti az összetett kérdéseket, és időnként szenteskedő területre téved.
Előnyök:⬤ Nem prédikáló és közérthető írói stílus.
⬤ Betekintést nyújt az élelmiszerek eredetébe és fenntarthatóságába.
⬤ Ínycsiklandó recepteket és lebilincselő anekdotákat tartalmaz.
⬤ Olvasóbarát és élvezetes olvasmány.
⬤ Rávilágít a helyi étkezés kihívásaira és győzelmeire.
⬤ Néhány kritikus szerint a könyv túlságosan leegyszerűsített és nem elég mély.
⬤ A szerzők kritikája, hogy szenteskednek, és nem egyeztetik össze az eszményeket a valósággal.
⬤ Alisa nézőpontját néhány olvasó önsajnálatra vagy irritálónak tartotta.
⬤ Zavaros hivatkozások a statisztikákra, amelyekben keverednek a kanadai és az amerikai összefüggések.
(10 olvasói vélemény alapján)
Plenty: Eating Locally on the 100-Mile Diet: A Cookbook
Egy kanadai házaspár figyelemre méltó, mulatságos és inspiráló kalandjai, akik egy éven át próbálkoznak a lakásuk 100 mérföldes körzetében termesztett és előállított élelmiszerek fogyasztásával.
Amikor Alisa Smith és James MacKinnon megtudta, hogy egy észak-amerikai étel átlagos összetevője 1500 mérföldet utazik a farmtól a tányérig, elhatározták, hogy egy egyszerű kísérletet indítanak, hogy újra kapcsolatba lépjenek azokkal az emberekkel és helyekkel, akik megtermelik azt, amit esznek. Egy éven át csak olyan ételeket fogyasztottak, amelyek a vancouveri lakásuk 100 mérföldes körzetéből származnak. Megszületett a 100 mérföldes diéta.
A házaspár felfedezései néha megingatták elhatározásukat. Ez egy év lenne cukor, Cheerios, olívaolaj, rizs, Pizza Pops, sör és sok-sok más nélkül. A helyi étkezés mégis életre szóló leckének bizonyult a mindig kéznél lévő örömökről. Találkoztak a forradalmár gazdákkal és a modern vadászó-gyűjtögetőkkel, akik megváltoztatják az ételekről való gondolkodásunkat. Személyesen is megismerkedtek a globális gazdaságtól a biológiai sokféleségig terjedő kérdésekkel. A nagymamák bölcsességét hívták segítségül, és elmerültek az évszakokban. Új ízek sokaságát fedezték fel, az egresbortól kezdve az egresborsón át a csiperkegombáig és a fehérrépás szendvicsig, olyan ételeket, amelyekről soha nem gondolták volna, hogy a küszöbükön vannak.
A 100 mérföldes diéta nagyobb visszhangot keltett, mint azt bárki is gondolta volna, és a média és a lakosság érdeklődését világszerte felkeltette. A 100-Mile Diet: A Year of Local Eating a teljes történetet elmeséli, a felismerésektől a konyhai katasztrófákig, ahogy a szerzők megamarket-vásárlókból önellátó városi úttörőkké válnak. A 100 mérföldes diéta bárki számára, bárhol hazavezető útravaló.
Nevezzenek naivnak, de nem tudtam, hogy a lisztet ki fogják törölni a 100 mérföldes diétánkból. A búzakészítmények egyszerűen annyira mindenütt jelen vannak, "az élet botja", hogy homályosan azt képzeltem, hogy ezt a cuccot mindenhol termesztik. De hát persze: Soha nem láttam búzamezőt Vancouver közelében sem, és a késő délutáni fény aranyló gabonamezőkre hulló fényéről alkotott képzeletem a kanadai prérin töltött gyermekkoromból származik. Amit sikerült megtalálnom, az az Anita's Organic Grain & Flour Mill volt, körülbelül 60 mérfölddel feljebb a Fraser folyó völgyében. Felhívtam, és megtudtam, hogy Anita legközelebbi gabonaszállítói legalább 800 mérföldre vannak innen. Sajnálatot keltett bennem. Vajon egy évbe telik, amíg megkóstolom a pitét?
-- A 100 mérföldes diéta
A keményfedeles kiadásból.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)