Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
A keresztény ökoteológia azzal a veszéllyel jár, hogy magát Istent is az emberi kizsákmányolás erőforrásává teszi, mint a fajok túlélésének eszközét. Az éghajlatváltozás, a talaj kimerülése és a fajok tömeges kihalása ijesztő következtetést tár fel: az ember kozmikus parazitaként viselkedik.
A probléma nem a világgal van - az éghajlatváltozásról szóló beszéd az áldozat által mutatott tüneteket okolja -, hanem az emberi ismeretelmélettel. Az emberek szisztematikusan képtelenek a valóság helyes érzékelésére, ezért a valóságot társadalmilag kell konstruálniuk.
Ennek az ismeretelméleti problémának a vége a civilizáció fejlődése által szükségszerűen okozott ökológiai pusztítás. A Plundering Edenben Wagenfuhr az ökológiai problémákat gyökerükig, a megtört képzeletig vezeti vissza, és amellett érvel, hogy a Teremtő Istennel Jézus Krisztuson keresztül történő megbékélés az egyetlen eszköz az ökológiai gyógyuláshoz egy megújult, kenotikus képzelet révén, amely egy olyan alternatív környezet létrehozásában jut kifejezésre, amely Isten országát - az ekklézsiát - tárja fel.