Ricardo Laleff Ilieff ebben a könyvében meglepő kombinációt hoz létre: a pszichoanalízist a politikai ontológia fényes forrásaiból meríti. Az ilyen nagyságrendű kihívásnak egy ugyancsak impozáns név: Jacques Lacan hozzájárulására támaszkodva tesz eleget, akinek megfogalmazásaiból kiindulva képes elvégezni a politikai gondolkodás pszichoanalízissel való gondolkodásának gyakorlatát.
A szerző által javasolt utat lehetővé tevő vezérfonal az abjekt fogalma, amely megkérdőjelez minden olyan bizonyosságot, amely a politikaelmélet fogalmaiban mint fogalmilag zárt ismeretekben tartható. Az abjekció eszméjének elemzése három, azt explicitté tevő alakzaton, az áldozaton, a háborún és az Egyenesen keresztül tágul, és olyan nagyságrendű szerzőkkel folytat gazdag vitákat, mint Walter Benjamin, Carl Schmitt, Ren Girard, Pierre Clastres, Giorgio Agamben és Jacques Rancire.
A szerzőt elsősorban az érdekli, hogy a politikában a valósat gondolja el, és - Fabin Luduea Romandini szavaival élve „a fiatal nemzedék egyik legéleslátóbb politikai gondolkodójának” előszavában - lehetséges, hogy „a politikában a valósat a maga törvényes erejében, mint a jelentés szakadását és mint a meghiúsult megjelenését gondolja el. ... ha ez utóbbi emancipáló szerepet játszik... akkor éppen akkor, ha sikerül nem a teljessége alapján vállalnia önmagát... hanem éppen ellenkezőleg, ha van bátorsága magáévá tenni azt az ontológiai hiianciát, amely őt jellemzi”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
