A Point No Point címe egy szárazföldi formától származik - Vancouver-sziget nyugati partján található egy tényleges pont, amely a másik oldalról megközelítve úgy tűnik, hogy egyáltalán nem is pont -, és arra figyelmeztet, hogy Jane Munro versei egy mély értelemben vett helyen vannak. Helyben élnek, ahogyan szülőhelyükön laknak, bensőséges kapcsolatban a ködével, moháival és zuzmóival, ökoszisztémájuk szalmabogyójával és hamis gyöngyvirágával.
Időbelileg is elhelyezkednek, élesen bevésődött emlékeket, látomásokat és álmokat idéznek fel: egy valós idejű látogatás apja hajógyárában, egy álombeli látogatás anyjával a költő fogantatása előtti időkből, egy extrém közelképben megjelenített visszapillantás a hatvanas évekbe. A zenei ráhangolódás és a fókusz élességével mutatják be, hogyan jöhetnek létre ilyen mély helyzetek, hogyan hozhatjuk a nyelvet a teljesen jelenlévő élet feladatához.
A hosszú csúcsversben, a „Költözés hidegebb éghajlatra” címűben Munro mindezeket az elemeket játékba hozza, megidézve apja merészen ellenszegülő szellemét, hogy jelen legyen, miközben egy új ház épül -- elhelyezkedik -- ebben a nyelvben. Költői adottságai -- éleslátás, nyíltság, zeneiség -- a Point No Pointot felejthetetlen tanúságtételű művé teszik.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
