Point of No Return

Olvasói vélemények

Martha Gellhorn „Point of No Return” című regénye egy második világháborús regény, amely háborús tudósítóként szerzett első kézből származó tapasztalatain alapul. A történet Jacob Levyt, egy zsidó amerikai katonát követi a harcok valóságában, egészen a dachaui eseményekig. A könyv a háború borzalmainak és a katonák mindennapi életének kettősségét ragadja meg, kiemelve a jellemfejlődést és az érzelmi mélységet.

Az írást gyönyörűen kidolgozottnak, izgalmasnak és megrendítőnek írják le, mély jellemfejlődéssel és a második világháború egyedülálló szemszögéből, egy nő szemszögéből. A kritikusok nagyra értékelik Gellhorn első kézből származó tapasztalatait, amelyek hitelessé teszik az elbeszélést. A katonák belső küzdelmeinek és a háború borzalmas valóságának ábrázolása erőteljesen jelenik meg, ami elgondolkodtatóvá és hatásossá teszi a könyvet.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a tempó lassú, az elbeszélés kanyargós, és az az érzése, hogy néha nem jut el a lényegre. Néhányan elégedetlenségüknek adtak hangot a karakterfejlődéssel kapcsolatban, különösen Jacob Levyvel kapcsolatban, és megjegyezték, hogy bizonyos események ábrázolása következetlennek tűnik. Néhányan a történet egyes részeit kevésbé találták lebilincselőnek, gyakran „bolyhosnak” nevezték őket, és úgy érezték, hogy a befejezés hirtelen vagy nem kielégítő.

(22 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Ez az eredetileg 1948-ban megjelent nagy erejű regény a második világháború utolsó hónapjaiban követi végig az amerikai hadsereg egyik gyalogos zászlóalját Európában - az ardenneki csatán, a szövetségesek Németországon való átvonulásán és a náci haláltáborok felfedezésén keresztül.

Jacob Levy, a St. Louis-i fiatal katona soha nem foglalkozott sokat a politikával, a világ dolgaival vagy saját zsidó származásával, de Dachau felszabadítása után szembesül a holokauszt borzalmaival, és erőszakos bosszút áll.

Az emberiség összetartozásának újfajta megértésére késztetve megbékél saját zsidó identitásával, és az egyéni erkölcsi felelősség olyan kérdéseivel küzd, amelyek ötven évvel később is aktuálisak. Martha Gellhorn utószavában a regény gyökereit saját élményeire vezeti vissza haditudósítóként, aki a spanyol polgárháború idején hallott először a náci koncentrációs táborokról, és maga is eljutott Dachauba egy héttel azután, hogy amerikai katonák felfedezték a tábort egy falusi utca végén.