Értékelés:
A könyv részletesen bemutatja az „elveszett zászlóalj” néven ismert 131. tábori tüzérségi zászlóalj 2. zászlóaljának tapasztalatait, kiemelve a háború előtti és a harci útjukat, valamint a második világháború alatti hadifogolytáborokban folytatott küzdelmeiket. Bár az elbeszélés fontos történelmi ismereteket nyújt, és tiszteleg a katonák kitartása előtt, sok olvasó úgy érzi, hogy hiányzik belőle az érzelmi mélység és a személyes kapcsolat.
Előnyök:A könyv új dimenziókat ad a történelmi elbeszéléshez, jól kutatott, kiterjedt jegyzetekkel és bibliográfiával rendelkezik, és kiemeli egy konkrét texasi nemzeti gárdaegység jelentős tapasztalatait a második világháború alatt. Objektív nézőpontot kínál a katonák nehézségeiről és túléléséről.
Hátrányok:Az olvasók úgy érzik, hogy a könyv kissé redundáns, hiányzik belőle az érzelmi elkötelezettség és a személyes történetek, különösen a túlélőkkel készített interjúk révén. Néhányan úgy érezték, hogy az olyan kritikus szempontok, mint a katonák hite és a háború utáni ellenállóképesség, alulreprezentáltak. Az írásmódot is nehézkesnek jellemezték, ami kevésbé élvezetessé teszi az olvasást.
(4 olvasói vélemény alapján)
Hell under the Rising Sun: Texan POWs and the Building of the Burma-Thailand Death Railway
1940 végén a 131. tábori tüzérezred 2. zászlóaljának fiataljai a texasi Brownwoodban lévő Camp Bowie-ban szálltak le a teherautókról, készen arra, hogy befejezzék a kiképzést, amelyre a második világháborúban való aktív szolgálathoz volt szükségük. Sokan közülük együtt nőttek fel a texasi Jacksboróban, és szinte mindannyian alig várták, hogy szembenézzenek bármilyen kihívással. Alig több mint egy évvel később ezek a gondtalan texasi fiatalok olyan borzalmakkal szembesültek, amelyeket el sem tudtak volna képzelni.
A zászlóalj éppen a Fülöp-szigetek szövetséges védelmének megerősítésére tartott, amikor hírt kaptak Pearl Harbor japán bombázásáról. Hamarosan Jáván találták magukat, ahol parancsot kaptak, hogy segítsék a sziget holland, brit és ausztrál védelmét a közelgő japán invázióval szemben. Amikor 1942 márciusában Jáván kitört a háború, a japán erők alig több mint egy hét alatt legyőzték a számbelileg alulmaradt szövetséges védőket.
A texasiak, valamint a USS Houston elsüllyedését túlélő tengerészek és tengerészgyalogosok több mint három évig a Japán Császári Hadsereg fogságában voltak. 1942 végétől kezdve ezeket a hadifoglyokat Burmába szállították, hogy felgyorsítsák a Burma-Thaiföld vasútvonal befejezését. Ezek az emberek más szövetséges foglyokkal és ázsiai munkaszolgálatosokkal együtt dolgoztak, hogy több mint 260 mérföldnyi vasutat építsenek japán megbízóiknak. Tályogos sebek, majdnem éhezés, napi verések és legyengítő betegségek sújtották őket, és az eredetileg fogságba ejtett 534 texasi közül 89-en haltak meg a fertőzött, maláriás dzsungelben. A túlélőket hősies fogadtatásban részesítette Coke Stevenson kormányzó, aki 1945. október 29-ét az "elveszett zászlóalj napjává" nyilvánította, amikor végre visszatértek Texasba.
Kelly E. Crager a Nemzeti Levéltár és az Egyesült Államok hadseregének hivatalos dokumentumforrásaiból, valamint az "elveszett zászlóalj" tagjainak személyes visszaemlékezéseiből és szóbeli interjúiból merített. Arra összpontosít, hogy milyen bánásmódban részesültek a férfiak a fogságban, és feltételezi, hogy a zászlóalj viszonylag magas túlélési arányának (a 2. zászlóalj 84 százaléka) egyik fő tényezője a texasiak bajtársiassága és az egymás iránti elkötelezettségük volt.
Ez az elbeszélés fárasztó, de végül mégis inspiráló. A Pokol a felkelő nap alatt értékes kiegészítője lesz a második világháborús történészek és az érdeklődő általános olvasók gyűjteményének egyaránt.