Olvasói vélemények
Összegzés:David Armitage „Polgárháború: eszmetörténet” című könyve a polgárháború mint fogalom filozófiai feltárását kínálja, nyomon követve annak fejlődését a történelem során, miközben megvizsgálja erkölcsi és jogi következményeit. A könyv amellett érvel, hogy a polgárháború fogalma megfoghatatlan, különböző korszakok különböző értelmezései alakítják, és jelentős relevanciával bír a kortárs politikai konfliktusok szempontjából. Intellektuális szigorúsága ellenére sok olvasó úgy találja, hogy a prózai rész túlságosan bő és ismétlődő, és esetleg felesleges bonyolultsággal árnyékolja be a meglátásokat.
Előnyök:A könyvet dicsérik mély filozófiai meglátásaiért és a polgárháború fogalmának átfogó történelmi elemzéséért. Az olvasók nagyra értékelik intellektuális mélységét és azt, ahogyan a történelmi eszméket összekapcsolja a modern politikai következményekkel. Elmélkedésre késztet a megosztottság és a polgári konfliktusok jelenkori kérdéseiről.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak a könyv túlzott szószátyárságára, azzal érvelve, hogy terjedelme túlságosan felfújt és ismétlődő, ami az olvasó elfáradásához vezet. Egyesek úgy vélik, hogy a történelmi események helyett az elméletre való összpontosítás csökkenti a könyv meggyőző erejét. Emellett a polgárháború meghatározásának vélt tisztázatlansága elégedetlenül hagyja az olvasók egy részét.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Civil Wars - A History in Ideas
Könyv tartalma:
Rendkívül eredeti történet, amely a szervezett emberi agresszió legkevésbé értett és legmegoldhatatlanabb formáját követi nyomon az ókori Rómától kezdve az évszázadokon át egészen napjainkig.
Azt hisszük, hogy ismerjük a polgárháborút, amikor látjuk. Az arról alkotott elképzeléseknek azonban, hogy mi az, és mi nem az, hosszú és vitatott története van, a köztársasági Rómától a kora újkori Európa vitáin át napjainkig.
A fogalom meghatározása élesen politikai kérdés, mivel az arról alkotott elképzelések, hogy mitől lesz egy háború „polgárháború”, gyakran attól függ, hogy valaki uralkodó vagy lázadó, győztes vagy legyőzött, szenvedő vagy kívülálló. Ha egy konfliktust polgárháborúnak nevezünk, az befolyásolhatja annak kimenetelét azáltal, hogy meghatározza, hogy a külső hatalmak döntenek-e a bevonulás mellett, vagy az amerikai forradalomtól kezdve az iraki háborúig az ilyen nézőpontváltásoktól függtek a sorsdöntő döntések. A polgárháborúk kora Nyugaton talán véget ért, de az elmúlt két évtizedben máshol robbanásszerűen megnőttek - a Balkántól kezdve Ruandán, Burundin, Szomálián és Srí Lankán át Ruandáig, és legutóbb Szíriáig.
A polgárháború nyelvezete pedig a demokratikus politika erőszakosabbá válásával párhuzamosan burjánzott el. E könyv egyedülálló perspektívája a polgárháború gyökereiről és dinamikájáról, valamint a konfliktusokkal teli világunk alakító erejéről elengedhetetlen lesz ahhoz a folyamatos erőfeszítéshez, amely e végtelennek tűnő problémával való megküzdésre irányul.
