Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a keresztények és a nem keresztény kormányok közötti kölcsönhatás teológiai perspektíváját mutatja be, elsősorban a „református két királyság” megközelítés szemszögéből. Míg egyes recenzensek értékesnek és jól megfogalmazottnak találják az érveit, mások kritizálják, hogy gyenge vagy a Szentírás által nem alátámasztottnak tartott értelmezésekre támaszkodik.
Előnyök:A könyv világosan bemutatja a bibliai tanításokat, megalapozott exegetikai érvelést nyújt mind az Ó-, mind az Újszövetségből, és értékes betekintést nyújt a politikai hatalmak szerepébe az alapvető erkölcs és igazságosság megteremtésében. Dicséretes, hogy kiegyensúlyozottan jár a keresztény életben a politikai aktivizmusról alkotott ellentétes nézetek között.
Hátrányok:A kritikák közé tartozik a Noé szövetségére mint a közös kormányzás alapjára vonatkozó eredetiségre vonatkozó állítás, amelyet egyesek szerint már korábban mások is megfogalmaztak. Emellett a könyvből hiányzik a keresztény rekonstrukcionizmussal való foglalkozás, ami néhány olvasó számára csalódást okoz. Aggodalmak merülnek fel a bibliai szövegből való túlzott extrapolációval kapcsolatban, és aggályok merülnek fel amiatt, hogy az értelmezések túlságosan erősen a rabbinikus irodalomra, nem pedig a közvetlen szentírásra épülnek.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Politics After Christendom: Political Theology in a Fractured World
Könyv tartalma:
Több mint egy évezreden át, a korai középkortól kezdve a legtöbb nyugati keresztény olyan társadalmakban élt, amelyek átfogóan kereszténynek akartak lenni - egyházilag, gazdaságilag, jogilag és politikailag. Vagyis a legtöbb nyugati keresztény a kereszténységben élt. De egy néhány száz évvel ezelőtt kezdődő fokozatos folyamat során a kereszténység meggyengült és végül összeomlott. Ma a világ legtöbb kereszténye pluralista politikai közösségekben él. Maguknak a keresztényeknek pedig nagyon eltérő véleményük van arról, hogy mit kezdjenek a kereszténység hanyatlásával, és hogyan értelmezzék státuszukat és felelősségüket a kereszténység utáni világban.
A Politika a kereszténység után azt állítja, hogy a Szentírás jól felkészíti a keresztényeket arra, hogy egy ilyen világban éljenek. A Szentírás nem utal arra, hogy a keresztényeknek a kereszténység valamilyen változatának megteremtésére kellene törekedniük. Ehelyett felkészíti őket arra, hogy olyan társadalmakban éljenek, amelyek közömbösek vagy ellenségesek a kereszténységgel szemben, olyan társadalmakban, amelyekben a hívőknek hűséges életet kell élniük, mint vendégeknek és száműzötteknek. A Politika a kereszténység után elmagyarázza, mit tanít a Szentírás a politikai közösségről és a keresztények felelősségéről saját közösségeiken belül.
E feladatának teljesítése során a Politika a kereszténység után számos fontos teológiai gondolatot használ fel, amelyeket a keresztény gondolkodók az évszázadok során fejlesztettek ki. Ezek közé az elképzelések közé tartozik Augustinus két város koncepciója, a reformáció két királyság kategóriája, a természetjog és a bibliai szövetségek teológiája. A Politika a kereszténység után ezeket az eszméket sajátos módon egyesíti, hogy bemutassa a keresztény politikai szerepvállalás modelljét. Ennek során számos fontos gondolkodóval kerül kölcsönhatásba, köztük régebbi teológusokkal (pl. Augustinus, Aquinói és Kálvin), újabb szekuláris politikai teoretikusokkal (pl. Rawls, Hayek és Dworkin), kortárs politikai teológusokkal (pl. Hauerwas, O'Donovan és Wolterstorff) és kortárs keresztény kulturális kommentátorokkal (pl. MacIntyre, Hunter és Dreher).
Az 1. rész a bibliai történet alapos tanulmányozásán keresztül mutatja be a politikai teológiát, különös figyelmet szentelve azokra a szövetségekre, amelyeket Isten kötött a teremtményével, és arra, hogy ezek a szövetségek hogyan adnak információt a politikai közösség megfelelő szemléletéhez. Az 1. rész amellett érvel, hogy a polgári kormányok legitimek, de utolsó előtti, és közösek, de nem semlegesek. Arra a következtetésre jut, hogy a keresztényeknek úgy kell érteniük magukat, mint politikai közösségükben tartózkodókat és száműzötteket. Igazságosságra, békére és kiválóságra kell törekedniük ezekben a közösségekben, de ne feledjék, hogy ezek a közösségek ideiglenesek, és így ne keverjék össze őket az Úr Jézus Krisztus örökkévaló országával. A keresztények végső polgársága ebben az újjáteremtett királyságban van.
A 2. rész arról elmélkedik, hogy az 1. részben kidolgozott politikai teológia milyen keretet biztosít a keresztények számára a politikai és jogelmélet örökérvényű kérdéseiről való gondolkodáshoz. A 2. rész nem határoz meg részletes közpolitikát, és nem hirdet meg egy adott politikai ideológiát. Inkább azt javasolja, hogy a keresztények hogyan gondolkodhatnának bölcsen és teológiailag megalapozottan a fontos társadalmi kérdésekről, hogy jobban fel legyenek készülve arra, hogy jól válaszoljanak a napjainkban felmerülő konkrét vitákra. Ezek a kérdések közé tartozik a faji kérdés, a vallásszabadság, a család, a gazdaság, az igazságosság, a jogok, a tekintély és a polgári ellenállás. E kérdések vizsgálata után a 2. rész a klasszikus liberális és konzervatív hagyományokról, valamint a nacionalista és progresszív mozgalmak által a közelmúltban támasztott kihívásokról való elmélkedéssel zárul.
