Olvasói vélemények
Összegzés:David Bromwich könyve az amerikai felsőoktatás változását vizsgálja, különösen azt, hogy a politikai és kulturális mozgalmak hogyan befolyásolták az irodalmi tanulmányokat. Az amerikai politika bal- és jobboldalát egyaránt bírálja, amiért a csoportos gondolkodás kultúráját táplálják, amely megfojtja az intellektuális diskurzust. A könyvet dicsérik éleslátó elemzéséért, bár bírálják sűrű írásmódja és pedáns hangneme miatt.
Előnyök:A könyv elgondolkodtató, és árnyalt kritikát fogalmaz meg a kortárs felsőoktatásról. Bromwich érveit éleslátónak és igényesnek tartják, és arra készteti az olvasót, hogy újragondolja feltevéseit. Ügyesen boncolgatja a hagyományok, a szellemi szabadság és a csoportidentitások tudományosságra gyakorolt hatásának összetett kérdéseit. Sok olvasó intellektuálisan ösztönzőnek és tanulságosnak találta.
Hátrányok:Az írásmódot gyakran jellemzik sűrűnek és pedánsnak, ami egyes olvasók számára kevésbé hozzáférhetővé teszi. A kritikusok megjegyezték, hogy a szerző intenzitása elvonhatja a figyelmet az érveiből, valamint hogy időnként a prózája nem elég világos. Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv olvasása kihívást jelent, ami azt jelzi, hogy nem biztos, hogy mindenkinek való.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Politics by Other Means: Higher Education and Group Thinking
Könyv tartalma:
A liberális oktatás az elmúlt években ostrom alatt állt. A szélsőjobboldali ideológusok az újságírásban és a kormányban egységes tantervet szorgalmaztak, amely a nyugati kultúra vívmányaira összpontosít. Az akadémiai baloldal hívei, akik kultúránkat tartják felelősnek a társadalom rosszaságaiért, az oktatásban a multikulturalizmus előmozdításával próbálták orvosolni az egyensúlytalanságokat. Ebben az ékesszóló és szenvedélyes könyvben egy kiváló tudós bírálja ezeket az álláspontokat, és a független gondolkodás hagyományához való visszatérésre szólít fel, amelyet szerinte mind a jobb-, mind a baloldal elárult. David Bromwich szerint ezek a csoportok az oktatási reform álcája alatt valójában más eszközökkel politizálnak.
Bromwich szerint az oktatásról szóló vitában a riválisok egy dolog közös: hisznek a kultúra mindenekfelett álló fontosságában. Mindegyikük azt feltételezi, hogy a kultúra identitást ad, meghatározza minden erkölcsi döntés feltételeit, és értelmet ad az életnek. Ezért mindkét fél az oktatásban eszközt lát arra, hogy a tanulókat meghatározott kulturális és politikai dogmákba oltalmazzák. Ezzel szemben Bromwich azt állítja, hogy a valódi oktatás kevésbé foglalkozik a kultúrával, mint a kritikus gondolkodással és az elme függetlenségével. Bromwich szerint az oktatásnak ez a felfogása nem jelent középutat a pillanatnyi politikai igények között. Korábbi szószólói közé tartozik Mill és Wollstonecraft, és gyökerei olyan világi erkölcsiséghez köthetők, mint Burke és Hume.
Bromwich mind a jobb-, mind a baloldal antidemokratikus és intoleráns előfeltevéseit támadja - olyan előfeltevéseket, amelyek gyakran a "hagyomány megőrzésének" konzervatív, illetve a "hagyomány megnyitásának" radikális álcája alatt jelennek meg. Beszél az új akadémiai "fundamentalistákról" és az általuk kidolgozott politikailag korrekt beszédkódexekről, amelyek célja az intellektuális konformitás doktrínájának kikényszerítése.
Az oktatáspolitika, ahogyan azt a konzervatív apologéták, George Will és William Bennett megfogalmazzák.
Az intézményi radikalizmus szűk logikája.
A személyes reflexió és a társadalmi erkölcs közötti kapcsolat.
És az irodalomtudomány, ahol a kulturális konfliktus tünetei a leglátványosabban jelentkeztek. Ez a könyv, amelyet egy elkötelezett tanár bölcsességével és meggyőződésével írt, meggyőző könyörgés az igazi liberális hagyomány visszaszerzéséért az akadémiai és kormányzati életben - a független gondolkodás, az önismeret és a más nézőpontok iránti tolerancia révén.
