Politikai zarándokok: Nyugati értelmiségiek a jó társadalom keresésében

Olvasói vélemények

Paul Hollander „Politikai zarándokok” című írása a nyugati értelmiségiek totalitárius rendszerek iránti rajongását kritizálja, miközben a nyugati társadalmat becsmérli. A könyv a hidegháború idején íródott, feltárja az e tendencia mögött meghúzódó pszichológiai motivációkat, és dokumentálja az e rezsimek által okozott visszaéléseket, amelyeket az értelmiségiek gyakran figyelmen kívül hagynak az ideális társadalom keresése közben.

A könyv aprólékosan dokumentált, gyönyörűen megírt, és egyedülállóan mélyreható ismereteket nyújt az értelmiségiek pszichológiájáról. Számos recenzens dicséri történelmi és kortárs jelentőségét egyaránt, mivel jól érvel a kommunizmus romantikus víziója ellen. Hollander írói stílusa magával ragadja az olvasót, és az összetett gondolatokat is közérthetővé teszi.

Néhány kritikus megjegyzi, hogy a könyv néha ismétlődik, és előnyére válna, ha rövidebb lenne. Kritika érte a részletes források hiányát és a korszerűbb pszichológiai összefüggések szükségességét is. Néhányan úgy vélték, hogy Hollander tárgyilagos hangvétele tompítja érveinek hatását, és egyes részekben túlzott szószátyárságról is szó esett.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Political Pilgrims: Western Intellectuals in Search of the Good Society

Könyv tartalma:

Miért csodálta oly sok kiváló nyugati értelmiségi - G. B.

Shaw-tól J. P. Sartre-ig, és közelebbről Edmund Wilsontól Susan Sontagig - a különböző kommunista rendszereket, gyakran azok legelnyomóbb történelmi szakaszaiban? Hogyan tudott Sztálin Szovjetuniója, Mao Kínája vagy Castro Kubája egyszerre sikeres modernizációs társadalmaknak és a társadalmi igazságosságról szőtt legmerészebb álmok beteljesedésének tűnni? Miért ítélték és utasították el ugyanakkor ezek az értelmiségiek olyan kíméletlenül saját nyugati, liberális kultúrájukat? Milyen impulzusok és meggyőződések késztették őket arra, hogy eszményeik megvalósítását távoli, kevéssé ismert országokban keressék? Hogyan illeszkednek utazásaik abba a régóta fennálló nyugati hagyományba, hogy új értelmet keressenek a nem nyugati világban?

Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ Paul Hollander a századunk nagy részét felölelő hatalmas tanulmányában. Sikerét bizonyítja, hogy a "politikai zarándok" kifejezés mára az értelmiségi közbeszéd részévé vált.

A könyv által felvetett kérdések még a posztkommunista korszakban is aktuálisak maradnak, mivel sok nyugati, és különösen amerikai értelmiségi próbál megbékélni egy olyan világgal, amely kevés modellt kínál a világi beteljesüléshez, és amely beárnyékolta a politikai utópiák hírnevét. Új és hosszú bevezetője aktualizálja a zarándoklatokat, és megvizsgálja a jelenlegi kísérleteket arra, hogy helyettesítsék azt az érzelmi és politikai energiát, amelyet korábban ezekbe fektettek.