Porcelán

Olvasói vélemények

Moby „Porcelain” című memoárja őszinte és eleven beszámolót nyújt korai éveiről és a zeneiparban megtett útjáról, a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek végéig tartó időszak tapasztalataira összpontosítva. A könyv betekintést nyújt a szegénységgel, a személyes identitással és a művészi útjának összetettségével folytatott küzdelmeibe. Az olvasók nagyra értékelik humorát, őszinteségét és a részletes történeteket, amelyek életét és korát életre keltik, bár egyesek az epizodikus szerkezetet kissé szétesőnek, a befejezést pedig hirtelennek találják.

Az olvasók dicsérik Moby hiteles írásmódját, humorát és önvizsgálatot igénylő történetmesélését. A memoár lenyűgöző betekintést nyújt a rave-színtérbe és Moby személyes küzdelmeibe, valamint részletes anekdotákat tartalmaz, amelyek az olvasót a művészi folyamatába kapcsolják be. Sokak szerint a próza magával ragadó és jól megírt, a könyv pedig nosztalgikus érzést kelt a korszak iránt, amelyet felölel.

Néhány kritikus megemlíti, hogy a könyv epizódszerűnek tűnik, és hiányzik belőle az összefüggő narratíva, ami időnként kihívássá teszi a követését. Mások a hirtelen befejezést kritizálják, mivel úgy érzik, hogy Moby életéből kimaradtak a „Play” albumot követő fontos események. Néhány olvasó úgy találta, hogy bizonyos emlékek csak a sokkoló hatás kedvéért kerültek bele, vagy úgy érezte, hogy Moby önutálata beárnyékolja az elbeszélést. Összességében, bár szórakoztató, néhányan úgy érezték, hogy a memoár nem mélyült el eléggé Moby későbbi éveiben.

(231 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Porcelain

Könyv tartalma:

A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején Moby, aki akkoriban underground DJ és zenész volt, New Yorkban kaparta össze a megélhetését.

A főként a munkásosztálybeli afroamerikaiak és latinok körében népszerű szcénában Moby - egy szegény, sovány, fehér keresztény, vegán és antialkoholista - úgy tűnt, hogy soha nem fog boldogulni.