Porfirisz a keresztények ellen

Olvasói vélemények

A könyv Macarius Magnes műveiből kiindulva rekonstruálja Porfirisz kereszténységgel szembeni érveit. A könyvet dicsérik az ókori hitrendszerek éleslátó elemzéséért, különösen azért, ahogyan a pogány filozófusok a kereszténységre tekintettek. A történelmi kontextus bevonása és Hoffmann jól megírt utószava növeli az olvasó megértését, bár a szöveg szenved az eredeti anyag hiányától és néhány szerkesztési hiányosságtól.

⬤ Hoffmann informatív és lényegre törő utószava történelmi kontextust biztosít.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a korai kereszténységre adott pogány válaszról, feltárva a római istenekben való komoly hitet.
⬤ Jól kutatott és elgondolkodtató, kifinomult érveket sorakoztat fel a keresztény tanítással szemben.
⬤ Jó fordítás és szervezés, amely az olvasók számára is hozzáférhetővé teszi a könyvet.
⬤ Értékes a korai keresztény-pogány kapcsolatok és a korabeli filozófiai viták megértéséhez.

⬤ Porfirisz eredeti szövegének nagy része elveszett, ami miatt későbbi értelmezésekre támaszkodik, amelyek nem feltétlenül tükrözik pontosan a nézeteit.
⬤ A könyvben van néhány szerkesztési hiba, például a lábjegyzetek hiánya a hivatkozásokhoz és az idézetek pontatlansága.
⬤ Egyes kritikusok szerint az írás kemény vagy szükségtelenül kritikus a kereszténységgel szemben.
⬤ Hosszúságához és mélységéhez képest drágának tekinthető.
⬤ A bonyolult kérdések túlzottan leegyszerűsített kezelése miatt talán nem vonzó a szakemberek számára.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Porphyry's Against the Christians

Könyv tartalma:

Az első három évszázad során a növekvő keresztény vallás nemcsak a hivatalos üldözésnek volt kitéve, hanem a pogány értelmiségiek támadásainak is, akik az új szektára úgy tekintettek, mint fanatikusok csoportjára, akik világuralomra törnek, még akkor is, ha azt vallották, hogy megvetik e világ dolgait. E pogány kritikusok közül kiemelkedett a türoszi Porfirusz (Kr.

e. kb. 232- Kr.

u.

305 körül), tudós, filozófus és vallástudós. A keresztények ellen című könyvét (Kata Christianon) 448-ban a császári egyház égetésre ítélte.

Csak töredékeiben maradt fenn, amelyeket Macarius Magnes pap és tanító őrzött meg. A Keresztények ellen maradványainak új fordítása, amelyet a neves bibliakutató, R. Joseph Hoffmann készített, ügyes történeti és irodalomkritikai munkáról árulkodik.

Porfirusz éles hangú megjegyzései kiterjednek a kereszténység kulcsfiguráira, hiedelmeire és tanaira, mivel élesen támadja Jézus istenségét, az apostolok feddhetetlenségét, a keresztény istenfelfogást és a feltámadást. Porfirusz az evangéliumokat sarlatánok műveként, magát Jézust pedig bűnözőként és kudarcként utasítja el. Röviden, az evangéliumok, mint Jézus életéről és tetteiről szóló kollektív beszámolók, aligha érdemlik meg azt a tiszteletet, amellyel Porfirusz korának egyre több keresztény megtérője kezdi kezelni őket.

A fordító kritikai jegyzetei futó kommentárt adnak a szöveghez. Az élénk bevezetés és az átfogó utószó leírja a kereszténység pogány kritikájának "felépítését", és segít történelmi perspektívába helyezni Porfirisz munkáját.

Az általános olvasó számára is hozzáférhető és értékes tudományos segédeszköz, a Keresztények ellen új fordítása méltó kiegészítője mind a klasszikus, mind a patrisztikus tanulmányoknak.