Post-Traumatic Stress Disorder: A Guide for Primary Care Clinicians and Therapists
A PTSD semmiképpen sem könnyű diagnózis a beteg, a szolgáltató vagy a terapeuta számára. Ez egy olyan diagnózis, amely a szélsőséges stressz kezelésére való képességünk határán alakult ki, egy marker diagnózis, amely jelzi a modern világ stresszében való működőképességünk határait.
Mind az egyének, mind a társadalom számára a PTSD a rendelkezésre álló együttérzésünk és a környezet és a többi ember veszélyeitől való védekezés képességének határait jelöli. A PTSD gyakran krónikus betegség, amely egy olyan helyen alakul ki, ahol az elme néha már nem egyenlő az aggyal, egy olyan ponton, ahol az egyéni betegigények gyakran felülkerekednek az elméleten és a hiten. Vannak olyan kezelések a PTSD-re, amelyek működnek, és sok olyan is, amelyek nem.
Ez a könyv inkább bizonyítékokat mutat be, mint elméletet, anekdotát vagy esetleírást. A pszichológiai megközelítések, beleértve a hosszan tartó expozíciót, a képi próbaterápiát és az EMDR-t, 75%-nál nagyobb arányban pozitív rövid távú választ adnak a PTSD kezelésére.
Ezek a kezelések azonban jelentősen eltérnek egymástól, és a kezelés mögöttes elmélete és célkitűzései eltérőek, sőt ellentmondásosak. A gyógyszerek, amelyek ritkán jelennek meg elsődleges terápiaként, alkalmazhatók a tünetek kezelésére és a társbeteg PTSD diagnózisok kezelésére.
Az alvási apnoe kezelése a PTSD-s populációban pozitív hatást gyakorol a tünetekre, és csökkenti a megbetegedést és a halálozást az egész élet során. A kiegészítő kezelések a PTSD által krónikusan érintett sok egyénnek segítséget nyújtanak a tünetekkel való megbirkózásban, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy megpróbálják funkcionálisan integrálni a traumaélményüket.
