Postethnic Narrative Criticism: Magicorealism in Oscar Zeta Acosta, Ana Castillo, Julie Dash, Hanif Kureishi, and Salman Rushdie
A mágikus realizmus szinte a latin-amerikai regényirodalom szinonimájává vált, de a felfordult, késő kapitalista, globalizálódó világ rétegzett és gyakran ellentmondásos valóságának ábrázolásának ez a módja az amerikai multietnikus és brit posztkoloniális irodalomban és filmművészetben is élénk kifejezésre jut.
Olyan írók és filmrendezők, mint Oscar Zeta Acosta, Ana Castillo, Julie Dash, Hanif Kureishi és Salman Rushdie ragyogóan használták a mágikus realizmust, hogy kifejezzék az elszakítottság traumáját és a gyarmatosítás örökségét, amelyet a színes bőrűek a posztkoloniális, multietnikus világban tapasztalnak. Ez a könyv a mágikus realizmus elméletének megváltására és finomítására törekszik az amerikai multietnikus és brit posztkoloniális irodalomban és filmben.
Frederick Aldama elméletileg kifinomult olvasatokkal foglalkozik Ana Castillo Oly távol az Istentől, Oscar Zeta Acosta Egy barna bölény önéletrajza, Salman Rushdie Éjfél gyermekei, a Szégyen, a Sátáni versek és A mór utolsó sóhaja, Julie Dash A por lányai, valamint Stephen Frears és Hanif Kureishi Sammy és Rosie lefekszik című művének elméletileg kifinomult olvasatával. Aldama, aki e művek jellemzésére a magicorealizmus kifejezést használja, nemcsak egy posztetnikus kritikai módszertant hoz létre a regény, a film és az önéletrajz műfajai közötti érintkezési zóna kibővítésére, hanem szétzúzza azt az értelmezési lencsét is, amely hagyományosan összekeveri a való világ átírását, ahol az igazság és a hamisság érvényesül, a más kritériumok által szabályozott elbeszélési módokkal.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)