Postcolonial Bergson
Henri Bergson azóta élénk érdeklődés tárgya a francia filozófiában, amióta Gilles Deleuze és mások megismerték. Hatása azonban jóval túlmutat az európai filozófián, különösen Afrikában és Dél-Ázsiában. A Posztkoloniális Bergson a posztkoloniális küzdelem két jelentős alakjának, Muhammad Iqbalnak és L opold S dar Senghornak a munkásságán keresztül követi nyomon Bergson gondolatainak hatását. Költők, államférfiak és filozófusok, mindkét gondolkodó - az egyik muzulmán, a másik katolikus - alapvető politikai és szellemi szerepet játszott országa függetlenségének kivívásában. Mindketten Bergson munkásságában fontos támogatást találtak filozófiai, kulturális és politikai projektjeikhez.
Iqbal, a független Pakisztán egyik alapító atyja számára Bergson idővel és kreatív fejlődéssel kapcsolatos elképzelései egybecsengtek az iszlám vallási gondolkodás "újjáépítésének" szükségességével, egy olyan vallási gondolkodással, amely újonnan képes befogadni az innovációt és a változást. Senghor számára a bergsoni elképzelések az érzékelésről, az intuícióról és a lan vitalról - részben Pierre Teilhard de Chardin francia filozófus munkásságán keresztül - kulcsfontosságúnak bizonyultak az afrikai művészetről való gondolkodásban, valamint az afrikai szocializmusról szóló megfogalmazásai és az elidegeníthetetlen afrikai jövőről alkotott elképzelései számára.
A Bergson filozófiája iránti megújult érdeklődés pillanatában ez a könyv, amelyet mind a francia, mind az afrikai filozófia egyik jelentős alakja írt, bővebb képet ad Bergson gondolkodásának politikai következményeiről a posztkoloniális kontextusban.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)