Postcolonial Memory in the Netherlands: Meaningful Voices, Meaningful Silences
Ez a könyv a hollandiai posztkoloniális emlékezetről szól. Ez a kifejezés a kortárs társadalomban a gyarmati múltra való emlékezéssel kapcsolatos konfliktusokra utal.
A kérdés gyakran a következő: kinek van joga vagy képessége elmondani a történeteit, és kinek nincs? Más szóval: kinek van hangja, és kit hallgatnak el? Mint ilyenek, ezek a konfliktusok a kulturális elméletben és az aktivizmusban egy szélesebb körű tendenciát képviselnek, amely a hangot a felhatalmazás metaforájaként, a csendet pedig a hang negatív megfelelőjeként használja, amely a tehetetlenséget jelzi. És mégis, vannak olyan hangok, amelyek nem felszabadítanak minket a hatalom alól, hanem inkább alávetnek minket a hatalomnak.
Eközben a csend is lehet erőteljes: megvédhet, megzavarhat és újrakonfigurálhat. A könyv során világossá válik, hogy a hang és a csend nem egymás ellentéteként, hanem egymás folytatásaként funkcionál, és hogy a posztkoloniális emlékezet a jelentéssel bíró hangok és a jelentéssel bíró csendek összjátékán keresztül artikulálódik.