Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Postcolonialism
A posztkolonializmus című könyv a posztkoloniális elmélet hatását vizsgálja a kritikai földrajzi gondolkodásban és tudományban. A haladó szintű hallgatóknak és kutatóknak szánt könyv élénk, ösztönző és releváns bevezetés a "posztkoloniális földrajzba", amely részletesen kifejti, hogy ez a fontos részterület milyen kritikai beavatkozásokra készül a társadalmi, kulturális és politikai életben.
A könyv három, egymást keresztező rész - Tér, "identitás"/hibriditás, tudás - köré épül, amelyek nagyjából követik a posztkoloniális tanulmányok 1970-es évek vége óta tartó fejlődési pályáját. Tíz fő fejezetből áll, amelyek mindegyike a posztkolonializmus és a kritikai humánföldrajz metszéspontjain helyezkedik el. Ennek során a Posztkolonializmus három fő érvet dolgoz ki. Először is, hogy a posztkolonializmust leginkább olyan intellektuálisan kreatív és gyakorlatias módszertanok vagy megközelítések összességeként lehet felfogni, amelyek kritikusan foglalkoznak a hatalom és a kirekesztés létező megnyilvánulásaival a mindennapi életben és az adottnak tekintett terekben. Másodszor, a posztkolonializmus alapvetően a reprezentáció politikájával foglalkozik, mind az emberek és a tér reprezentációjának módját, mind pedig azt a politikát tekintve, hogy ki és milyen/kinek a feltételei szerint képes reprezentálni magát. Harmadszor, a könyv amellett érvel, hogy maga a posztkolonializmus eredendően földrajzi értelmiségi vállalkozás, annak ellenére, hogy irodalomelméleti eredetű.
A Posztkolonializmus ezen érvek kifejtésével és egy sor releváns és nemzetközi esettanulmány és példa bemutatásával nemcsak a posztkoloniális elmélet fontosságát mutatja be a kortárs kritikai földrajzi képzelet számára. Azzal is érvel, hogy a geográfusoknak sokat kell nyújtaniuk a posztkoloniális elmélet, politika és intellektuális viták további elméletalkotásához és feldolgozásához a jövőben. Ez a könyv a gyarmatosítás és az imperializmus folyamatos és mindenütt jelenlévő örökségének kritikai elemzését helyezi a humánföldrajz középpontjába, de egyben a bevallottan kritikus földrajzi diszpozíciót is visszahelyezi az interdiszciplináris posztkoloniális tanulmányok középpontjába.
