Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Pragmatism in Islamic Law: A Social and Intellectual History
A Pragmatizmus az iszlám jogban című könyvében Ibrahim részletesen bemutatja a szunnita jogi pluralizmus történetét, valamint azt, hogy miként alkalmazta azt a társadalom változó igényeinek kielégítésére. Az iszlám jog kialakulása óta a jogtudósok vitatkoznak arról, hogy elfogadható-e, ha egy jogszabályt a hasznossága alapján választanak ki, ahelyett, hogy a jog egymásnak ellentmondó artikulációit mérlegelve határoznák meg az isteni akarat legvalószínűbb kifejeződését.
A korai iszlám jogászok körében gyakorlatilag egyöntetű ellenállás alakult ki a haszonelvű megközelítéssel szemben, amelyet "pragmatikus eklekticizmusnak" neveznek. Azonban számos változó intézményi és társadalmi-gazdasági átalakulás következtében a tizenharmadik században a pragmatikus eklekticizmus legitimálása felé mutató tendencia alakult ki. Ezt követően a mamlúk hatóságok intézményesítették ezt a pragmatizmust, amikor Baybars szultán 1265-ben Kairóban négy főbírót nevezett ki a négy szunnita iskola képviseletében.
Miután a XVI.
században a hanafi iskola bevezetésével rövid időre megpróbálták visszafordítani a mamlúk pluralizmust, Egyiptom új uralkodói, az oszmánok átvették ezt a pluralista pragmatizmust. Ibrahim három XVII.
és XVIII. századi egyiptomi bíróság több mint ezer ügyét vizsgálva követi nyomon a pragmatikus eklektika belső logikáját az oszmánok alatt. Levéltári források sora dokumentálja, hogy az egyiptomi társadalom alárendelt osztályai milyen módon navigáltak a szunnita jogi pluralizmusban, amely eszköz volt a szigorúbb jogi doktrínák elkerülésére.
Az ebből következő portré megkérdőjelezi számos modern történész azon feltételezését, hogy a XIX. és XX. századi muszlim reformerek által elfogadott utilitarista megközelítések egyértelmű szakítást jelentenek a korai iszlám jogtörténettel.
Ezzel szemben a családjog huszadik századi egyiptomi részleges kodifikációja során alkalmazott jogi stratégiák közül sok a premodern iszlám jogtudományban gyökerezett.
