Pragmatism and Vagueness: The Venetian Lectures
A legtöbb korai pragmatista, köztük az alapító C. S.
Peirce és L. Wittgenstein számára a homályosság valódi és egyetemes elv volt, nem pedig tudásunk vagy gondolkodásunk puszta hibája. Ez a kötet a homályosság e pragmatista felfogásának feltárásával kezdődik, és azzal, ahogyan ez a homályosság a redukcionizmus és a nominalizmus különböző fajtáival szembeni alapvető ellenállásukhoz kötődött.
Ezután Peirce eredeti és széles körű, a homályosságról vallott nézeteinek elemzése felé halad, a logika, a szemiotika, az episztemológia és a metafizika szemszögéből nézve. A könyv utolsó részében az olvasó egy ilyen realista pragmatizmus mai relevanciája mellett érvel a szemantikai, episztemikus és ontikus homályosságról folyó vita szempontjából.