Pretty Hate Machine

Olvasói vélemények

Daphne Carr „Pretty Hate Machine” című könyve vegyes kritikákat kapott, elsősorban a rajongói tapasztalatokra összpontosítva, nem pedig az album részletes feltárására. Míg egyes olvasók értékelték a rajongó-központú szemléletet és a kontextuális történetet, sokan mások csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a könyvből hiányzik a „Pretty Hate Machine” alkotási folyamatának mélyreható elemzése.

⬤ Egyedülálló rajongóközpontú nézőpontot kínál a Nine Inch Nails és zenéjük hatásáról.
⬤ Történelmi és kulturális kontextust tartalmaz Trent Reznor neveltetéséről és a Rust Beltről, amit néhányan érdekesnek találtak.
⬤ Kiemeli a rajongók személyes történeteit, amelyek egybecsengenek a tapasztalataikkal.
⬤ Néhány olvasónak tetszett Carr írói stílusa, és elgondolkodtatónak találta.

⬤ Nem nyújt részletes beszámolót az album keletkezéséről vagy a zenekar kulcsfontosságú tagjainak meglátásairól.
⬤ Túl sok rajongói beszámolót és személyes anekdotát tartalmaz, amelyek elvonják a figyelmet a „Pretty Hate Machine”-ről.
⬤ Sok olvasó félrevezetőnek találta a leírás alapján, mivel többet vártak magáról az albumról.
⬤ Több kritikus is kifogásolta a nyelvtani hibákat és a rossz szerkesztést.

(24 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Milyen világot teremtett a Nine Inch Nails, és milyen volt az a világ, amely a Nine Inch Nails-t teremtette? Ezek a kérdések állnak a zenekar 1989-es debütáló albumáról, a Pretty Hate Machine-ről szóló tanulmány középpontjában. Az album a zsoldos újhullámos billentyűs, Trent Reznor munkaidő utáni demójaként indult, és az Egyesült Királyság legjobb ipari producerei közül egy maroknyi ember fegyelmezte gyér ipari tánccá.

Carr nyomon követi, hogyan lett az album szeretetté az undergroundban, hogyan talált tömegeket a Lollapaloozán, és hogyan talált piacot az újonnan nyílt bevásárlóközpontban, a Hot Topicban. A rajongók számára a Nine Inch Nails az Isten, a társadalom, a család, a szex és a test megkérdőjelezésének eszköze volt.

A könyvet átszövő tíz nyers, szívszorító szóbeli elbeszélésben a posztindusztriális Középnyugaton élő rajongók az amerikai álom sikereit és kudarcait vitatják meg, ahogyan azok a Nine Inch Nails zenéjében megfogalmazódnak. Daphne Carr a Pretty Hate Machine-t egyszerre egyedinek és reprezentatívnak mutatja be, hogy a könnyűzene hogyan befolyásolhatja a történelmet és változtathatja meg az életeket.