Prevalencia del consumo de tabaco en adolescentes escolares
A dohányzás a serdülőkorban kezdődő szokássá válik, egy olyan életkorban, amikor biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők is közrejátszanak. Az ebben az életkorban történő fogyasztás a kemény és illegális szerek fogyasztása felé vezető ugródeszkaként azonosítható (Becona, 1999, idézi Martinez & Robles, 2001), és ezek azok, amelyek végül a függőség feltételeinek teszik ki a serdülőt.
Így az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Pánamerikai Egészségügyi Szervezet (PAHO) arra összpontosítja érdeklődését, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a dohányfogyasztást ebben a populációban, és ezt az erőfeszítést az a többszörös hatás motiválja, amelyet ez a fogyasztás magának a fogyasztónak a fizikai és mentális egészségére gyakorol (Betancourt & Navarro, 2001. Roales, 2004).
A WHO szerint az évente bekövetkező 57 millió haláleset fele és a krónikus betegségek kockázata a dohányzással kapcsolatos tényezőkre vezethető vissza (WHO, 2005). E riasztó körülmények mellett megállapítható, hogy a dohányzást 20 éves korukban folytató serdülők 95%-a rendszeres dohányossá válik, és az iskolába járó diákok mintegy 64%-a már megtapasztalta a dohányzást.