Értékelés:
David K. memoárja, a Prisma: Fényt derít a Duchenne-izomdisztrófiával való életre” című könyve mélyreható és őszinte betekintést nyújt a Duchenne-izomdisztrófiával való élete tapasztalataiba. A könyv személyes kihívásokat és győzelmeket mutat be, életének átélhető és szívmelengető pillanatait ábrázolva, különösen az egyetemi évek alatt. Hangsúlyozza a rugalmasságot, a közösségi támogatás fontosságát és a fogyatékossággal való együttélés sokrétűségét, ami mind a fogyatékkal élő, mind a nem fogyatékkal élő olvasók körében visszhangra talál.
Előnyök:⬤ Őszinte és átélhető történetmesélés, amely érzelmileg is magával ragadja az olvasót.
⬤ A fogyatékkal élők mindennapi életének mélyreható szemlélete, kiemelve a kihívásokat és a győzelmeket egyaránt.
⬤ Széles közönséget szólít meg, értékes tanulságokkal szolgál a fogyatékkal élők és szeretteik számára.
⬤ A humor hatékonyan beépül, így szórakoztató olvasmányt nyújt.
⬤ Erős üzenet a rugalmasságról és a közösség támogatásáról.
⬤ Néhány olvasó számára a súlyos fogyatékossággal való együttélés valósága ijesztő vagy nyomasztó lehet.
⬤ Néhány kritika szerint az olvasók több tartalomra vagy folytatásra vágynak, ami azt jelzi, hogy néhány olvasó több részletre vágyott.
⬤ Korlátozottan vonzó azok számára, akiket nem érdekelnek a fogyatékossággal kapcsolatos elbeszélések vagy személyes memoárok.
(26 olvasói vélemény alapján)
Prism: Shedding Light on Life with Duchenne
Ebben az üdítően átélhető memoárban David K.
humanizálja a Duchenne-izomdisztrófiával való együttélés élményét. Számos megrendítő visszaemlékezése prizmaként működik, láthatóvá teszi a láthatatlant, és demisztifikálja a neuromuszkuláris betegséggel járó valóságot.
Számos élménye között: "Normális" egyetemi hallgatónak lenni: távol élni otthonról, kollégiumban lakni, önállóságot tanulni, bulizni Szembesülni a korai halálával 13 éves korában, és teljesen felkészületlenül kezelni azt Csókolózni egy lánnyal először 19 évesen, és rájönni, hogy a nők valóban érdeklődhetnek egy súlyos fogyatékkal élő ember iránt, amikor a nehezebbik úton tanulta meg, hogy lélegeztetőgépre van szüksége: majdnem megfulladt, amikor a barátaival volt, és pánikszerűen hazarohant David nem szépít semmit, és nem szónokol üres, inspiráló retorikát sem. Mindössze lehúzza a függönyt, és megmutatja, milyen is valójában fogyatékossággal élni.