Prodigal

Olvasói vélemények

Francine Marie Tolf „Tékozló” című verseskötetét éles megfigyelései és meditatív minősége miatt dicsérik, melyben a természet, a spiritualitás és az emberi tapasztalat témái összefonódnak. Az olvasók nagyra értékelik mesterségét és művének érzelmi mélységét, amely a személyes tapasztalatokat tágabb egzisztenciális témákkal kapcsolja össze.

⬤ Aprólékos kézművesség és éles megfigyelések.
⬤ Képesség a személyes és mély témák hatékony ötvözésére.
⬤ Meditatív és szuggesztív költészet, amely érzelmileg is visszhangzik.
⬤ Bonyolult témákkal foglalkozik, például erkölcsi dilemmákkal és történelmi elbeszélésekkel.
⬤ Ügyesen használja a nyelvet a bizonytalanság és a hála felfedezésére.

Egyes olvasók számára a kortárs költői stílus kihívást jelenthet vagy szubjektív lehet, ami korlátozhatja a hozzáférhetőséget. Emellett azok, akik nem ismerik a szerző korábbi munkásságát, esetleg nem fogják fel az összes tematikus összefüggést.

(3 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

"Elvesztettük a megnevezési képességünket" - írja Francine Marie Tolf: "Antilopot, baglyot mondunk, / mintha ezeknek a szavaknak hatalmuk lenne. / Mintha az állatok nevei nem menekültek volna már régen / vissza az állatokba." Így vázolja fel Tolf második versgyűjteményének, a Tékozlónak a fő témáit: a természet, az állatok és a nyelv - plusz egy negyedik: a felfedezések, amelyek akkor történnek, amikor e bonyolult életszálak egyike keresztezi a másikat.

Tolf nem riad vissza az ember által a földre és más állatokra gyakorolt kegyetlenségtől, ehelyett arra biztat, hogy gondolkodjunk el és értsük meg, ha tudjuk. Az "In This Rain" és az "A Good Thing" rövid, de dermesztő példák erre. A finom hangolású versek e gyűjteménye azonban egyensúlyban tartja a bánatot és a felháborodást a mélységes örömmel és örömmel.

A többrétegű és bensőséges Tékozló reményt nyújt, amely nem olcsón elnyert érzelgősségből, hanem egy tökéletlen és együttérző szívből fakadó, intenzíven személyes meggyőződésből fakad: "A középpontjában / a kör megfordul: / a tápláléklánc összeomlik, / az oroszlán szalmát eszik. / Mégsem fordulnak meg a könnyek, / hanem letörlődnek.

/ Oly szükséges nekem az az Isten, / aki hagyja a könnyeket hullani. / Aki a fürj bánatát / saját kezével érinti.".