Mielőtt a gyermekmesék a francia mese példájává váltak volna, a kora újkori közönség a conteusoknak nevezett írónők műveit olvasta. A XVII.
század végétől a forradalomig a conteusok gazdag, összetett meséket publikáltak, amelyek népszerűek voltak az irodalmi szalonokban és az elit udvari körökben. Ezek a kiszámíthatatlan művek a női vágyak őszinte ábrázolásával, a nők nevelésének erőteljes támogatásával és a Charles Perrault olvasói számára ismerős tündérmesei formulák meglepő fordulatával jellemezhetőek.
A mesék nem csupán szellemesek és szórakoztatóak, hanem a nőkkel szembeni igazságtalan bánásmódot is kommentálják, amelyet a szerzők a társadalomban, a történelemben és a mítoszokban láttak. A rövid életrajzok új közönséggel ismertetik meg azokat az írókat, akik kihívást jelentettek a társadalmi konvenciókkal szemben, népszerű és kritikai elismerést nyertek, és saját korukban meghatározták a mese műfaját.
