Az élelmiszeriparban keletkező agrár-ipari hulladékok rendelkeznek a legnagyobb szénforrásként felhasználható potenciállal.
Az agrár-ipari hulladékok továbbfejlesztett szilárd tüzelőanyagként való felhasználásának egyik leghatékonyabb módszere a pelletálás. Az utóbbi években a pelletálás egyre elterjedtebbé vált, és a pellet használata széles körben elterjedt.
A pelletálással megnő az anyag sűrűsége, csökkennek a szállítási, tárolási és szállítási költségek, valamint a homogén méret és forma biztosítása révén automatikusan betáplálható az égetőrendszerekbe termikus célokra, ami lehetővé teszi az anyag hatékonyabb felhasználását. A jelen tanulmányban néhány agráripari hulladékból (teapép, gyapotgyapot-gyapotgyapot-hulladék és olívapogácsa) biopelletet állítottak elő, és meghatároztak néhány termokémiai jellemzőt, mint például a bruttó és nettó fűtőértéket (GCV és NCV), meghatározták a biopelletek hidrogén- (H2) és összes kéntartalmát (S), nedvességtartalmát, összes nedvességtartalmát és illóanyag-tartalmát, és összehasonlították az Európai Unióban a biomasszából készült pelletekre alkalmazott szabványokkal.