Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Prophetic Disability: Divine Sovereignty and Human Bodies in the Hebrew Bible
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a héber próféták kevés megoldást kínálnak a befogadás és a másnak tekintett személyek védelmének mai kérdésére. A próféták üzenete koruk és kultúrájuk által kötött, homályosnak és irrelevánsnak tűnik. Közelebbről megvizsgálva azonban azt látjuk, hogy a próféták felhívást intéznek az igazságosságra a jogtalanul elnyomottak és kirekesztettek, a társadalom peremén élők - a lecsúszottak és a fogyatékkal élők - számára.
A prófétai fogyatékosság című könyvében Sarah Melcher a prófétai korpusz folyamatos teológiai relevanciájára hívja fel a figyelmet a fogyatékosságnak a bibliai prófétai irodalomban való első, könyvnyi terjedelmű feldolgozásában. Melcher mély egzegetikai merülést végez Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és a Tizenkettő könyvében, elemezve azokat a részeket, amelyek kifejezetten említik a fogyatékosságot, és azokat, amelyek kiegészítő relevanciát kínálnak. Gondos és részletes exegetikai munkával mutatja be a fogyatékosság és Isten szuverenitása közötti mély kapcsolatot, ez utóbbi a próféták minden más motívumát meghatározó téma, amely minden más motívumot formál. Tom Shakespeare kiemelkedő munkásságának hatására a fogyatékosságtudományok kritikai-realista megközelítése, saját módszerét a retorikai és irodalomkritikával való beszélgetésben határozza meg. Melcher ezekkel az ókori szövegekkel való foglalkozását mindvégig a fogyatékosság szempontjából releváns szövegeket létrehozó kontextus és körülmények iránti tisztelet, valamint a fogyatékossággal élő emberek megélt tapasztalatai iránti érzékenység jellemzi.
Ennek érdekében a Prophetic Disability fenntartja a Shakespeare-től származó központi témát: a címkék leírják, de nem alkotják a betegséget. Az, hogy kik vagyunk, egy olyan valóság, amely túlmutat a fogyatékossággal és károsodással kapcsolatos tapasztalatainkon. Melcher elemzéséből kiderül, hogy a prófétai korpuszból származó teológiai implikációk hogyan vezethetnek minket a fogyatékossággal való találkozásunk etikusabb gyakorlata felé.
