Progressive Supranuclear Palsy: Diagnosis, Pathology, and Therapy
Amikor Steele, Richardson és Olszewski 1964-ben az Archives of Neurology című folyóiratban leírta a progresszív szupranukleáris bénulást, úgy gondolták, hogy ritka betegségről van szó. A nagyszámú, életében Parkinson-kórral diagnosztizált betegeken végzett legújabb patológiai vizsgálatok rávilágítottak arra a tényre, hogy az ilyen esetek legalább minden tizedikénél valamilyen más betegség áll fenn.
A progresszív szupranukleáris bénulás az egyik leggyakoribb alternatív diagnózis. Ez a könyv ezért időszerű áttekintése a progresszív szupranukleáris bénulás jelenlegi ismereteinek. Sok mindent megtudtunk erről a közép- és késői életkorban előforduló szórványos betegségről, bár az oka továbbra sem ismert, és a kezelése továbbra is nehézkes.
A szerkesztők olyan szerzőket válogattak össze, akik áttekintik a progresszív szupranukleáris bénulás klinikai vonatkozásait, neuropathológiai, neurokémiai, epidemiológiai és terápiás eredményeit. Mindannyiuknak gratulálni kell ahhoz, hogy kiváló és részletes képet adtak az állapotról szóló jelenlegi ismeretekről. Aki a progresszív szupranukleáris bénulás iránt érdeklődik, nem tehet jobbat, mint hogy e könyv elolvasásával kezdi.
Remélhetőleg további kutatásokra ösztönöz az okok és a gyógymód megállapítása érdekében. C. D.
MARSDEN, London Előszó A progresszív szupranukleáris bénulás (PSP) egy neurodegeneratív betegség, amelyet klinikailag a szupranukleáris tekintetbénulás és az extrapiramidális tünetek, köztük a bradikinézia és az axiális dystonia jellemeznek. A testtartás instabilitása és az esések, valamint a frontális típusú viselkedési és kognitív zavarok teszik teljessé ennek a progresszív betegségnek a klinikai képét.