A "Prolegomena"-ban, amelyet 1841-ben Mózes He mint a gondolkodás új korszakának korszakalkotó áttörését ismerte fel és vette át, a lengyel kozmopolita és Michelet-kutató Cieszkowski még Marx előtt kísérletet tett Hegel történetfilozófiájának kritikai felfüggesztésére a "filozófiai aktusba".
Cieszkowski követelése, hogy hagyjuk el a múltbeli történelem puszta megértő reflexiójának Hegel által csúcsra járatott álláspontját, és lépjünk tovább a "felismert igazság megvalósítása", azaz a "jövő" aktív és racionális alakítása felé, azonban különbözik Marxnak a világ forradalmi átalakítására vonatkozó követelésétől. R diger Bubner bevezetőjében szisztematikusan elemzi ezt a különbséget.
Utószavában Jan Garewicz a mű egészére hivatkozva kifejti, hogy Cieszkowski miért nem a filozófiától való eltávolodásként, hanem annak beteljesedéseként értelmezte az elméletnek az általa követelt gyakorlatba való átalakítását.