Prométheusz és Gaia: Technológia, ökológia és antihumanizmus

Olvasói vélemények

Fluss és Frim „Prométheusz és Gaia” című könyve kritikusan vizsgálja a futurizmust és az ökopesszimizmust, és a két filozófia elitista és irracionalista tendenciáival szemben egy racionalista és humanista politikai megközelítés mellett érvel.

A könyv lebilincselő, közérthető és jól megalapozott, és világos kritikát fogalmaz meg az antihumanista filozófiákról. Határozottan kiáll az emancipációs politika racionalista és humanista megközelítése mellett.

Egyes olvasók a futurizmus és az ökopesszimizmus kritikáját túlságosan elutasítónak találhatják, vagy nem értenek egyet a szerzők e gondolkodási irányzatokkal kapcsolatos álláspontjával.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Prometheus and Gaia: Technology, Ecology and Anti-Humanism

Könyv tartalma:

Prometheus és Gaia a futurizmus és az ökopesszimizmus néven ismert ideológiai áramlatokat vizsgálja. Bár ezekről az irányzatokról ritkán beszélnek nyíltan, különösen a mainstream diskurzusban, mégis erős (bár földalatti) hatással vannak a mai népszerű politikára. Az éghajlatváltozás, a nukleáris fegyverek elterjedése, a bomlasztó technológiák (különösen a biotechnológia és a mesterséges intelligencia) és a fenyegető gazdasági válságok jelentette egzisztenciális fenyegetések fényében sokan belefáradtak a hagyományos politikusok által kínált "kis megoldásokba". Az egyre súlyosbodó éghajlatváltozás, hogy csak egy példát említsünk, olyan problémának tűnik, amelynek orvoslására a "csökkentés, újrafelhasználás és újrahasznosítás" vagy a nem kötelező érvényű szerződések nem alkalmasak. Hasonlóképpen, az örökös gazdasági válságok túl nagy és túl rendszerszintű fenyegetésnek tűnnek a mennyiségi lazítás és a kormányzati mentőcsomagok mérsékelt "megoldásaihoz" képest. Ha maga a rendszer a probléma, akkor radikális változásra van szükség.

Itt két gondolkodási stílus jelenik meg, hogy megkérdőjelezze a status quo-t: A futurista az egzisztenciális fenyegetésekben csak a szétkapcsolódás számos tünetét látja. Ez a szakadék a dinamikus és folyamatosan gyorsuló technológia, valamint az emberi természet és az emberi társadalom túlságosan statikus felfogása között tátongó szakadék. A megoldásuk az, hogy teljes mértékben elfogadják a technológia bomlasztó és anarchikus erejét, és az ember, ahogyan mi ismerjük, nem több, mint egy szűkebb értelemben vett reliktum. Az ökopesszimista ehelyett a technológiai fejlődésben látja a problémát. A természet feletti uralom igénye és a bolygó elkényeztetése a közvetlen oka a mai válságainknak. Megoldásuk az emberi fogyasztás, az egoizmus és az instrumentális értelem elítélése, mint a holisztikus, bolygószintű egyensúlyt romboló tényezőké.

E két ideológia közös vonása a markáns anti-humanizmus. Mindegyik a maga módján az emberi jólétet és értelmet valami idegen "másnak" rendeli alá. Ez a közös anti-humanizmus bizonyos szempontból fontosabb, mint az általuk kijelölt konkrét "más" - legyen az akár egy anarchikus természet, akár egy dinamikus technológia. Mindkét esetben azt, ami az emberiség fölött áll, inkább az imádat tárgyaként értékelik, mintsem a valódi megértés vagy megértés tárgyaként. Az emberen túli radikális transzcendencia iránti igény a politika új formájának álcázza magát; valójában ez egy premodern és a felvilágosodással ellentétes tendencia. A Prométheusz és Gaia az ellentétek e furcsa egybeesését igyekszik feltárni és demisztifikálni, majd a humanista racionalizmus mellett érvel.