Prophetic Politics: Emmanuel Levinas and the Sanctification of Suffering
A Prófétai politikában Philip J. Harold eredeti értelmezést kínál Emmanuel Levinas gondolkodásának politikai dimenziójáról. Harold amellett érvel, hogy Levinas Másképp, mint a létben kifejtett érett álláspontja radikálisan szakít a korábbi Teljesség és végtelenség dialogikus hajlamával, és ez az átalakulás legvilágosabban Levinas politikához való viszonyának sajátos természetében nyilvánul meg.
Levinas filozófiája nem önmagában az etikával foglalkozik, sem annak alkalmazott, sem transzcendens formájában, hanem az etika forrásával. Amint kiderül, hogy ez a forrás az etikai gondolkodásra irányuló erőfeszítéseink anarchikus megszakítása, Levinas politikai állításait nem lehet egyszerű ideológiai álláspontokként vagy politikai cselekvési elvekként olvasni. Ehelyett "prófétai módon" kell értelmezni őket, egy olyan álláspontot, amelyet Harold a liberalizmus kommunitárius kritikájához hasonlónak talál, amelyet olyan írók, mint Alasdair MacIntyre és Charles Taylor nyújtanak. Ennek az értelmezésnek a kidolgozása során, amely ellentétben áll a fenomenológiai hagyományból érkező formáló hatásokkal, Harold nyomon követi Levinas adósságát az olyan tapasztalatok fenomenológiai leírásaihoz, mint az empátia és a játékosság.
A prófétai politika rávilágít a fenomenológiai hagyomány relevanciájára a kortárs etikai és politikai gondolkodás számára - ami a sorozat régi célja -, miközben jelentős és eredeti hozzájárulást nyújt a Levinas-kutatáshoz.
