Prospero és Caliban: A gyarmatosítás pszichológiája

Olvasói vélemények

A könyv a hatalom pszichológiáját és a gyarmatosítás dinamikáját vizsgálja, különös tekintettel a rabszolgaság intézményére, valamint a gyarmatosítók és a gyarmatosítottak közötti összetett kapcsolatokra. Mannoni pszichoanalitikus fogalmak segítségével vizsgálja a gyarmatosítás mögötti mentalitást és annak mindkét csoportra gyakorolt hatásait, olyan témákat hangsúlyozva, mint a függőség és a bűntudat.

A könyvet a gyarmatosítási tanulmányok klasszikusának tekintik, és mély betekintést nyújt a hatalom és a gyarmatosítás pszichológiájába. Dicsérik az úr és a rabszolga közötti összetett kapcsolat feltárása, valamint a rasszizmus és a hatalmi dinamika történelmi kérdéseinek megértésében betöltött jelentősége miatt. Az írást irodalmi művek befolyásolják, ami mélyebbé teszi az elemzést.

Egyes olvasók megkérdőjelezhetőnek vagy kétesnek találják Mannoni „függőségi komplexus” koncepcióját és a gyarmatosítás mögötti pszichológiai motivációkról szóló érveit. A freudi pszichoanalízisre való erőteljes támaszkodása nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog, és egyesek úgy érezhetik, hogy a bemutatott elméletek túlzottan leegyszerűsíthetik az összetett történelmi eseményeket.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Prospero and Caliban: The Psychology of Colonization

Könyv tartalma:

A Prospero és Caliban című, immár klasszikusnak számító kötetében Octave Mannoni első kézből számol be az 1948-as madagaszkári felkelésről, amely az afrikai kontinens egyik legvéresebb gyarmati elnyomásához vezetett.

A Prospero és Calibanban Mannoni konstruálja meg a "függőségi komplexus" fogalmát, amely miatt könyvére azóta is emlékeznek, és amelyet széles körben megvitatnak mind a pszichoanalitikus, mind az antropológiai írásokban. A Prospero és Caliban volt az egyik első olyan könyv, amely megkérdőjelezte a nyugati gyarmatosítók és antropológusok hagyományos megközelítéseit az amerikai őslakos társadalmak tanulmányozásával kapcsolatban; Mannoni pedig ma már elismert a francia pszichoanalitikus Lacannal való szoros kapcsolata és a rá gyakorolt hatása miatt.

A neves antropológus, Maurice Bloch erőteljes és kritikus új előszót írt az angol fordításhoz, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy Mannoni egyedülálló művét történelmi és szellemi kontextusában szemlélje.