Pseudonomicon

Olvasói vélemények

A Phil Hine által írt Pseudonomicon a lovecrafti mitológia és a káoszmágia metszéspontját vizsgálja, hangsúlyozva a hit jelentőségét és a személyes átalakulás lehetőségét e fiktív entitásokon keresztül. Míg egyes olvasók mélyreható és éleslátó műnek tartják, mások csupán szatirikus megközelítésnek tekintik a témát, ami vegyes véleményeket eredményez a mű komolyságát és mágikus útmutatóként való hasznosságát illetően.

A könyv mély filozófiai feltárást nyújt a mágiáról, és kritikus gondolkodásra ösztönöz a hiedelmekkel kapcsolatban. Nagyra értékelik a káoszmágiába és a lovecrafti panteonba való betekintése miatt, egyedi nézőpontot kínál, amely egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Sokan találták inspirálónak és értékes szövegnek a mágia gyakorlói számára.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv túl rövid és nem elég mély, és inkább pamfletnek, mint teljes terjedelmű könyvnek bélyegzi. Mások zavart fejeznek ki a szándékával kapcsolatban, egyesek inkább paródiának, mint komoly mágikus értekezésnek tartják. Ez a polarizáció eltérő véleményekhez vezet a különböző közönség számára való alkalmasságát illetően.

(32 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Mi az a Pseudonomicon? A Cthulhu Mítosz. Ez a Cthulhu őrület! Ez egy Cthulhu Pathworking!!! A The Pseudonomicon először 1994-ben jelent meg nagyon korlátozott példányszámban, és azóta csak egyszer nyomtatták újra, ezért rendkívül nehéz megtalálni.

A Dagon Productions-szel kötött különleges megállapodás alapján visszahoztuk ebben az átdolgozott és bővített kiadásban. A The Pseudonomiconról a szerző a következőket mondja: „Jogi nyilatkozat: A tapasztalt mágusok általában egyetértenek abban, hogy a Cthulhu-mítosszal való munka veszélyes a megszállottság, a személyiség felbomlásának vagy az élősködő burkok általi fertőzés magas kockázata miatt. Miközben ezt a véleményt kellően megfontoltam, úgy döntöttem, hogy kiadom ezt az anyagot, mivel Azathoth trónja előtt lényegtelenné válik az a kérdés, hogy ki épelméjű és ki őrült.” és: „Minden isten a maga őrültségét hozza magával.

Ahhoz, hogy megismerd az istent - hogy elfogadjon, hogy átérezd a titkait -, nos, hagynod kell, hogy ez az őrület átjárjon téged, és átjárjon téged. Ez nincs benne a mágiáról szóló könyvekben.

Miért nem? Egyrészt, mert túl könnyen elfelejthető, másrészt, mert magadnak kell rájönnöd. És azok számára, akik szanálnák a mágiát, kifehérítve a vadságot a pop-pszichológiából vagy a tudományból kölcsönzött magyarázatokkal - nos, az őrület olyasvalami, amitől még mindig félünk - a nagy tabu. Miért választottam tehát Cthulhu-t - a Nagy Öregek főpapját -, aki „a halál álmát” álmodja az elsüllyedt városban, az idő és a víz rétegei által elfeledve?

Olyan egyszerűen hangzik azt mondani, hogy én csak meghallottam a „hívását” - de így volt. Az isteneknek általában nincs sok mondanivalójuk, de amit mondanak, azt érdemes meghallgatni.” Új Bevezetéssel és egy teljesen új, és jelentősen kibővített, a Száműzésről szóló résszel.