Pszichedelikus menekült: A Liga a spirituális felfedezésekért, a hatvanas évek kulturális forradalma és 23 év menekülés

Olvasói vélemények

A „Pszichedelikus menekült” című könyv egy nőnek az 1960-as évek ellenkultúráján keresztül vezető útjáról és a Liga a Spirituális Felfedezésekért nevű szervezetben szerzett tapasztalatairól nyújt lebilincselő beszámolót. A könyv a történelmi kontextust személyes elbeszélésekkel ötvözi, bemutatva a nő rugalmasságát és a forradalmi időkben hozott döntései összetettségét.

A könyv bensőséges, mély betekintést nyújt az 1960-as évek ellenkultúrájába, személyes anekdotákat vegyítve a történelmi feltárással. Egy erős, elszánt női főhőst mutat be, aki példát mutat a rugalmasságról és a meggyőződése melletti elkötelezettségről, így válik az elbeszélés lenyűgöző figurájává.

Néhány olvasó csalódást okozhatnak a főhősnő útjának bizonyos döntései és eseményei, különösen a kapcsolatai, amelyek beárnyékolhatják erősségeit. A többi szereplő közömbösségével kapcsolatban frusztráció érződhet, ami hatással lehet az elbeszélés érzelmi tónusára.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Psychedelic Refugee: The League for Spiritual Discovery, the 1960s Cultural Revolution, and 23 Years on the Run

Könyv tartalma:

Az 1960-as évek egyik eredeti női pszichedelikus úttörőjének emlékiratai.

- Rosemary 1950-es évekbeli korai pszichedelikus kísérletezéseiről, a hatvanas évek pszichedelikus forradalmán átívelő fejlődéséről, valamint Dr. Timothy Learyvel való - eleinte izgalmas, majd szívszorító - kapcsolatáról szól.

- Leírja a Learyvel közös LSD-túrákat, a híres Millbrook birtokon töltött időt, a külföldi szökésük során szerzett tapasztalataikat, beleértve a Fekete Párducok algériai fogságát, és Rosemary menekülésben töltött éveit, miután ő és Timothy elváltak.

Rosemary Woodruff Leary (1935-2002), az egyik eredeti női pszichedelikus úttörő, jóval Dr. Timothy Learyvel való kapcsolata előtt kezdte meg pszichedelikus utazását. Az 1950-es években New Yorkba költözött, ahol a város legfejlettebb zenei, művészeti és irodalmi köreinek tagja lett, és tudatát pszilocibin gombával és peyote-val tágította. 1964-ben találkozott két volt harvardi professzorral, akik LSD-vel kísérleteztek, Timothy Learyvel és Ralph Metznerrel, akik meghívták, hogy csatlakozzon hozzájuk a New York állam északi részén fekvő Millbrook birtokon. A Millbrookban Rosemary annak az embernek a felesége - és bűntársa - lett, akit Richard Nixon „Amerika legveszélyesebb emberének” nevezett.

Ebben a bensőséges memoárban Rosemary leírja LSD-élményeit és felismeréseit, a külföldön és Amerikában bujkáló szökevény évtizedeit, valamint találkozásait a hatvanas évek kulturális és pszichedelikus miliőjének számos vezetőjével. A New York-i Közkönyvtárban levéltári iratai között őrzött Rosemary saját leveleiből és önéletrajzi írásaiból összeállított memoár részletesen bemutatja Rosemary bebörtönzését a bíróság megsértése miatt, G. Gordon Liddy millbrooki rajtaütését, a Timothyval a saját letartóztatása és bebörtönzése előtti túrákat, valamint a kaliforniai börtönből való szenzációs szökését követő száműzetésben töltött időt. Leírja szürreális és ijesztő fogságukat a Fekete Párducok Pártja által Algériában, és szökevényként szerzett tapasztalataikat Svájcban. Elmeséli, milyen kalandokat és félelmeket élt át szökevényként öt kontinensen, miután 1971-ben elvált Timothy-tól.

Míg az 1960-as évek pszichedelikus forradalmáról szóló legtöbb beszámolót férfiak mesélték el, ezzel az emlékirattal most egy olyan nő szemszögéből élhetjük át ezeket az eseményeket, aki a korszak szeizmikus kulturális változásainak középpontjában állt.