Pszichoanalitikus reflexiók: Képzés és gyakorlat

Eredeti címe:

Psychoanalytic Reflections: Training and Practice

Könyv tartalma:

Peter Shabad barátom Soren Kierkegardot idézi, aki azt mondta, hogy az életet csak visszafelé lehet megérteni, de előrefelé kell élni. A kötetet alkotó tanulmányokon elgondolkodva olyan témákat látok, amelyeknek a saját fejemben való összefogása sok időt vett igénybe. Például az analitikus reményéről, bátorságáról és integritásáról jóval azelőtt írtam dolgozatokat, hogy ezek "klinikai értékekként" megjelentek volna a fejemben, és az első könyvem magját alkották volna.

Hogyan alakíthatunk ki mindannyian egy személyre szabottan rezonáló gondolkodásmódot a kezelésről? Úgy vélem, hogy a legtöbb ember, aki csak egyetemi képzésben részesült, még nem alakította ki azt, amit én saját stílusának neveznék. Lehet, hogy sokféle stílusuk vagy technikájuk van, amit megtanultak. De gyakran nincs klinikai identitásuk, nincsenek határozottan vallott meggyőződéseik arról, hogy mi a fontos számukra a munkájukban. A posztgraduális képzés egy olyan hely, ahol ezeket a meggyőződéseket ki lehet alakítani. Számomra az identitásépítési feladatok legnagyobb része az ellentéteken keresztül valósul meg. Azáltal, hogy látja, mi folyik a barátja otthonában, a tízéves gyermek megérti, hogy a szülei működési módja nem az egyetlen lehetőség. Hasonlóképpen, a képzésben azáltal, hogy meghallgatjuk, hogy a különböző tanárok és felügyelők mennyire másképp gondolkodnak a kezelésről, megvizsgálhatjuk, érvényesíthetjük és módosíthatjuk a munkával kapcsolatos alapvető meggyőződéseinket, és végül kialakíthatjuk azt a jellegzetes stílust. Ez a stílus nem mondja meg, hogy mit mondjunk egy-egy ülésen. Semmi sem teheti, szerencsére, mondhatnám. A kezelésnek mindig élő válasznak kell maradnia a másik emberrel való valós pillanatokra. Soha nem lehet formulákra, receptekre, kézikönyvekre, előre programozott hangfoszlányokra redukálni.

Mindannyian azt keressük, egész pályafutásunk során, hogy mi az, ami valóban segít bárkinek is gazdagabb életet élni. Számomra a költő, Rilke fogalmazta meg a legjobban, hogy mitől olyan nehéz, és mitől olyan értékes a munkánk. Levelek egy fiatal költőhöz című művében (23-24. oldal) Rilke azt mondja: "... a legmélyén, és éppen a legmélyebb és legfontosabb dolgokban kimondhatatlanul egyedül vagyunk, és ahhoz, hogy egy ember tanácsot adhasson vagy akár csak segítsen egy másiknak, sok mindennek kell történnie, sok mindennek kell jól mennie, egy egész konstellációnak kell jól alakulnia ahhoz, hogy egyszer sikerüljön.".