Psychoanalysis: A Theory of the Human Subject
Amikor az emberek tudatára ébredtek annak, hogy tárgyként léteznek a világban, természetük rejtélyesnek bizonyult. A gondolkodókat és filozófusokat - évszázadokon át - lekötötte, hogy a rejtélyével foglalkozzanak.
A nagy gondolkodók minden lenyűgöző erőfeszítése során mindig volt egy hiányzó elem, amely megakadályozta, hogy teljes mértékben lezárják a felépítését. A tizenkilencedik század végén, amikor Freud a pszichoterápiával kísérletezett, felfedezte és megállapította a tudattalan folyamatok létezését, amelyek áthatják az alany pszichológiai életét. Ezek minden tudatos és kognitív emberi tevékenységben együtt léteztek, és megnehezítették a szubjektum mint egyszerű entitás természetének megértését.
Freud és néhány tehetséges munkatársa előrelépéseket tett a szubjektum természetének felfedezésében. Nem voltak azonban tudatában annak, hogy az emberi szubjektum elméletét építik fel.
Mivel a pszichoterápia és a mentális egészségügy területén dolgoztak, a pszichoanalízist így a pszichoterápia technikájának bélyegezték. Ez a könyv azon a véleményen van, hogy a pszichoanalízis az emberi szubjektum elmélete, amelynek lehet pszichoterápiás oldala is.
Ebben a könyvben az emberi szubjektum néhány pszichikai jellemzőjét választották ki, hogy pszichoanalitikus minőségükben magyarázzák el. A pszichoanalízisről is úgy esett szó, mint a szubjektum kezelésének aktusáról, nem pedig annak néhány elszigetelt és különálló tulajdonságáról.
