Értékelés:
A recenzált könyv, amely részletesen bemutatja az apostoli utódlás alakulását a korai egyháztörténetben, mélyreható elemzést kínál, amely a hagyományos elbeszéléseket a történelmi összefüggések integrált áramlásával helyettesíti. Kritikusan szemléli a hatalmi dinamika és a tekintélyi struktúrák alakulását a kereszténységben, és olyan lebilincselő elbeszélést nyújt, amely összekapcsolja a múltbeli eseményeket a tanítás és az értelmezés mai megértésével.
Előnyök:⬤ Mélyen átlátó és magával ragadó elbeszélés, amely integrálja a különböző történelmi elemeket.
⬤ Új nézőpontot kínál az egyháztörténelem, különösen a hatalmi struktúrák kialakulása tekintetében.
⬤ Kiemeli az apostoli utódlás és az egyházi tekintély emberi és politikai aspektusait.
⬤ Bátorít a kritikus gondolkodásra és a személyes meggyőződések és értelmezések ellenőrzésére.
⬤ Jól szervezett és hozzáférhető mind a tudósok, mind az egyháztörténelem iránt érdeklődő általános olvasók számára.
⬤ A „Püspöklisták” cím talán alulreprezentálja a tartalom mélységét.
⬤ Időnként száraznak vagy túlságosan tudományosnak tűnhet, ami elriaszthatja az alkalmi olvasókat.
⬤ Néhány olvasó a „baueriánus” megközelítés felé hajló, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog.
⬤ A témák összetettsége további háttérismereteket tehet szükségessé a teljes megértéshez.
(2 olvasói vélemény alapján)
Bishop Lists: Formation of Apostolic Succession of Bishops in Ecclesiastical Crises
A püspöki listák öt megjelenése az ősegyházban jelöli azokat a főbb pontokat, amelyeken a püspökök apostoli utódlása kialakult, és döntő fontosságú és jól meghatározott tanítássá fejlődött. Walter Bauer már régen ezeket a listákat - joggal, ha nem is jóindulatúan - irodalmi propagandának nevezte.
Ez a tanulmány a listák körüli politikai küzdelmekbe és az általuk meghatározott tanításba merül bele. Az ókori mediterrán világ a társadalmi intézményekben - legyen szó római, görög, zsidó vagy keresztény intézményekről - a hatalom legitimitását a vezetők egymásutániságának idézésével alapozta meg. A korai katolikus egyházakban az apostoli utódlás volt a kapocs a hagyomány, az utódlás és a kánon három pillére között.
Ez garantálta az elsőt és biztosította a harmadik értelmezését.
A társadalomtörténeti megközelítés politikai intrikákat tár fel az apostoli utódlás tanának fejlődésének minden egyes pontján. Az első század válságaiban az Újszövetség feljegyezte a (monepiszkopális? ) püspököket és az utódlást, Ignatius és az 1.
Kelemen pedig kifejezetten kimondja a monepiszkopátust és az apostoli utódlást. A második és harmadik században az írók az eretnekséggel és a skizmával folytatott későbbi küzdelmekre reagálva alkalmazták a püspöki utódlást. A negyedik században Euszebiosz apologetikus és építő céllal használta az utódlási listákat.
Az egyházpolitika minden esetben tükrözi a püspöki tekintélyt fenyegető veszélyt, és tisztázza az apostoli utódlás jelentését az egyház fejlődésében. Ez a társadalomtörténeti megközelítés, amely az irodalom funkcióját a történelmi körülmények között vizsgálja, feltárja, hogyan fejlődött a teológia a politikából. A fejlődés politikailag éppúgy megragadó, mint teológiailag megvilágító.
Robert Lee Williams a bibliai teológia professzora a texasi Fort Worthben található Southwestern Baptista Teológiai Szemináriumban. Számos cikket írt, amelyek újszövetségi és patrisztikus témákra összpontosítanak a társadalomtudományi módszertan szemszögéből.
Ennek megfelelően Williams aktívan részt vett az SBL Social World of Early Christianity, az Észak-Amerikai Patrisztikai Társaság, a Nemzetközi Patrisztikai Tanulmányok Konferenciája, a Szeminárium a korai katolikus kereszténység fejlődéséről és az Amerikai Egyháztörténeti Társaság munkájában. Püspöki listák: Az apostoli püspöki utódlás kialakulása egyházi válságok idején a Chicagói Egyetemen Robert M. Grant vezetésével készült újszövetségi és ókeresztény irodalomból írt doktori disszertációjának átdolgozása.
