Merely Being There Is Not Enough: Women's Roles in Autobiographical Texts by Female Beat Writers
A második hullámú feminizmus 1960-as évek végi megjelenése ellenére több mint húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a feminista irodalomkritika elkezdjen figyelmet fordítani a női beat-írók összetett szerepére. A Merely Being There Is Not Enough elméletileg elemzi Diane di Prima, Joyce Johnson, Hettie Jones és Brenda Frazer memoárjait, és elemzi a beat-mozgalomhoz való hozzájárulásukat.
A női beat-írók írásai között a memoár vált a leggyakrabban használt irodalmi műfajjá. A Beat-mozgalom csúcspontján Frazer kiadta a Troia című kötetet: Mexican Memoirs című könyvét 1969-ben, ugyanabban az évben, amikor di Prima Memoirs of a Beatnik című műve is megjelent. A legtöbb női beat-hang azonban megdöbbentően csendben maradt egészen 1983-ig, amikor Johnson kiadta a Minor Characters: A Young Woman's Coming of Age in the Beat Generation.
Johnson régi barátnője, Jones 1990-ben követte a How I Became Hettie Jones című könyvével. A beat-nők memoárjai a Beat-1950-es évek és a kor ikonjaival való bensőséges kapcsolatok krónikái: Jack Kerouac, Allen Ginsberg, LeRoi Jones/Amiri Baraka és Ray Bremser.
Az, hogy a történelem döntő pillanatában ott voltak, a női beatek történeteit az 1950-es évek nélkülözhetetlen társadalmi dokumentumaként érvényesíti. A női beat-írók láthatóvá tétele és memoárjaik kategorizálása érdekében ez a munka elmerül a női beat-írás kategóriájának meghatározásának szinte paradox projektjében, amikor a beat-irodalom és lázadó esztétikájának természete az, hogy elutasít mindenfajta címkézést.
A női beatek megingatják a beat-írás és -kultúra kategóriáit: Ezért a beat történetének felülvizsgálata és újbóli vizsgálata elkerülhetetlen a mozgalom irodalmi kifejezésmódjának megértéséhez.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)