Putyin birodalmának védelme: Oroszország légvédelmi rendszere

Olvasói vélemények

A könyv informatív és jól illusztrált forrás az orosz légvédelmi rendszerekről, így a különböző szintű előismeretekkel rendelkező olvasók számára is hozzáférhető.

Jól illusztrált ábrákkal és fotókkal, a szöveg világos és érthető, alkalmas a korlátozott ismeretekkel rendelkező olvasók számára, a fejezetek egyenként is olvashatók, valódi referenciaként szolgál, értékes, potenciálisan titkos forrásokból származó információkat tartalmaz.

Hátrányt nem említettek a recenzióban.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Defending Putin's Empire: Russia's Air Defence System

Könyv tartalma:

A hidegháború idején a Szovjetunió nagy összegeket fektetett be légvédelmi rendszereibe. Ennek eredményeképpen ma Oroszország rendelkezik a világ legfejlettebb lég- és ballisztikus rakétavédelmi rendszereivel. Az orosz légvédelmi rendszerek is nagymértékben elterjedtek, és jelenleg számos ország használja őket.

A hidegháború vége és a Szovjetunió felbomlása óta egyre inkább lehetővé vált az orosz légvédelem tanulmányozása, de Oroszország korántsem nyitott könyv a védelemmel kapcsolatos témákban. Néhány információ kering a médiában, de a légvédelmi rendszerek egyelőre még mindig bizonyos fokú spekuláció tárgyát képezik.

A Szovjetunió és Oroszország lég- és ballisztikus rakétavédelmi programjai igen hosszú múltra tekintenek vissza. A szovjet mérnökök az 1950-es években kezdtek el dolgozni mindkét programon, és 1960-ra megépítették az első sikeres rendszereket, amelyek képesek voltak az ellenséges repülőgépek és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták elfogására.

A jelenlegi orosz légvédelmi doktrína egy többszintű, többrétegű megközelítést követ, amely mélyreható védelmet nyújt bármilyen légi vagy ballisztikus rakétatámadás ellen. Ez a többszintű rendszer lehetővé teszi az orosz légvédelmi erők számára, hogy olyan zónákat hozzanak létre, amelyekbe nagyon nehéz behatolni. E védelmi hálózatok legmagasabb szintjén nagy hatótávolságú rendszereket alkalmaznak, amelyek potenciálisan több mint 500 km-es légvédelmi ernyőt biztosítanak.

A második szint olyan közepes hatótávolságú rendszereket foglal magában, mint az S-350 és a Buk változatok (hírhedt a maláj légitársaság MH17-es járatának 2014-es ukrajnai lezuhanásáról). Ez a közepes hatótávolságú szint olyan légvédelmi zónákat hivatott biztosítani, amelyeket a nagy hatótávolságú rendszerek is lefednek, de ebben a burkolatban költséghatékonyabbak. A harmadik szint a mobil rövid hatótávolságú rendszereket mutatja be, amelyek a nagy hatótávolságú rendszerek, valamint az álló objektumok kiegészítő védelmét hivatottak biztosítani. Ezeket a rendszereket, valamint az olyan nagymértékben mobil rendszereket, mint a Buk, gyakran a szárazföldi erők alakulataihoz, például páncélos és gépesített hadosztályokhoz és dandárokhoz is csatolják.

Milyen képességekkel rendelkeznek ezek a rendszerek a NATO ellen? Putyin elnök hangsúlyozta az ország légvédelmének megerősítésének szükségességét a NATO katonai tevékenységei közepette Oroszország határai közelében. Az egyik legfontosabb új koncepciófejlesztés a lopakodó felderítés és elfogás elleni védelem. A másik a jövőbeli hiperszonikus rakétafenyegetések elhárítása. Mint a szerző feltárja, Oroszország élen jár ezekben a versenyekben.