Queering Architecture: Methods, Practices, Spaces, Pedagogies
A kötet, amely a terület számos jelentős képviselőjének hozzájárulását tartalmazza, megújítja a beszélgetést arról, hogy mit jelent az építészet kontextusában a "queer"-ről beszélni, és új nézőpontot kínál a módszertani és ismeretelméleti kihívásokról, amelyeket ez az építészetelmélet számára jelent.
Az építészet mint diszciplína, mint szakma és mint alkalmazott gyakorlat mindig alárendelődik saját fogalmi keretének, amely a rendezettséget szolgálja. Épületekre, de a gondolkodás és a tudás infrastruktúráira, konvenciókra és taxonómiákra, kormányzati struktúrákra, hatalmi hierarchiákra és igazgatási rendszerekre is utal. Hogyan vizsgálhatjuk tehát a queering építészeti diskurzust, amikor maga a "queer" kifejezés, amelyet megfoghatatlan, csúszós természetéről ünnepelnek, ellenáll és támadja ezt a rendet?
Az antológia négy alfejezetre osztott esszéi egy-egy különálló kutatási irányt - módszereket, gyakorlatokat, tereket és pedagógiákat - vizsgálnak annak érdekében, hogy segítsenek az építészet javasolt queeringjének konkretizálásában. Az írások a legkülönbözőbb nézőpontokból mutatják be a törekvés paradox természetét - a queer elmélet feltérképezésének kérdéseitől az építészetben; a queer építészeti archívumok kérdéseitől, illetve azok hiányától; a queer kifejezéssel kapcsolatos nem nyugati nyelvi kihívásoktól az építészet dekolonialista megközelítései mellett az őslakosságon és a tájképen keresztül az építészet dekolonialista megközelítéseiig.
A Queering Architecture nemcsak az építészeti diskurzusban alkalmazott normatív módszerek merész kihívása, hanem a "queer" módszertanok létrehozásának paradox természetével is foglalkozik. Alapvető olvasmány építészeti és queer teoretikusok számára.
