Rabbit's Blues: Johnny Hodges élete és zenéje

Olvasói vélemények

A könyv Johnny Hodges altszaxofonos részletes életrajzát mutatja be, a jazzre gyakorolt hatására összpontosítva, különösen a Big Band-korszakban. Bár a könyv jól megalapozott, és értékes betekintést nyújt Hodges közreműködésébe és fellépéseibe, néhány olvasó úgy találta, hogy a személyes életét illetően nem elég mélyreható, és túlságosan a kevésbé fontos részletekre összpontosít.

⬤ Nagyon informatív és jól kutatott.
⬤ Magával ragadó írás egy jelentős zenészről.
⬤ Kiemeli a kísérőzenészek gyakran figyelmen kívül hagyott hozzájárulását a jazzben, különösen Hodges kivételes tehetségét.
⬤ Fontos tanulmány a jazz műfajának egyik meghatározó alakjáról.

⬤ Néhány olvasó száraznak és túlságosan tudományosnak találta az írásmódot, amelyből hiányzik az érzelmi kötődés.
⬤ Az anyag rendszerezését hiányosnak ítélték, és túlságosan sokat foglalkoznak triviális témákkal.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyv nem mutatja be Hodges személyiségét, és kevés betekintést nyújt a zenén túli életébe.
⬤ A diszkográfia hiánya figyelemre méltó hiányosság.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rabbit's Blues: The Life and Music of Johnny Hodges

Könyv tartalma:

Duke Ellington a Johnny Hodges (1907-70) szaxofonosról írt gyászbeszédét a következő szavakkal zárta: "Soha nem volt a világ legélénkebb showmanje vagy legnagyobb színpadi személyisége, de olyan gyönyörű hangja volt, hogy néha könnyeket csalt a szemekbe - ez volt Johnny Hodges. Ez Johnny Hodges." Hodges felejthetetlen hangja a huszadik század nagy részében az egész jazzvilágban visszhangot keltett.

Benny Goodman úgy jellemezte Hodgest, mint "messze a legjobb altszaxofonos, akit valaha hallottam", Charlie Parker pedig Lily Pons operaszopránhoz hasonlította. Hodges tinédzserként Sidney Bechet, a New Orleans-i szopránszaxofonos utánzásával fejlesztette ki játékstílusát, majd a New York-i késő esti vágó sessionökön és a Chick Webb, Willie "The Lion" Smith és Luckey Roberts vezette együttesek sorában csiszolta azt. 1928-ban csatlakozott Duke Ellingtonhoz, és ezzel kezdetét vette az a kapcsolat, amely egy megszakítással egészen Hodges haláláig tartott.

Hodges ünnepelt technikája és selymes hangja akkor is, és ma is a jazz történetének egyik legfontosabb és legbefolyásosabb szaxofonistájaként jellemzi őt. A Rabbit's Blues Johnny Hodges első életrajzaként részletesen bemutatja, hogy a jazz történetében az altszaxofon egyik legjelentősebb művészeként milyen helyet foglal el, és milyen szerepet töltött be Ellington társszerzőjeként.