Rachel Calof története: Zsidó telepes az északi síkságon

Olvasói vélemények

Rachel Calof memoárja részletesen bemutatja az észak-dakotai zsidó telepesek megpróbáltatásait, kiemelve az úttörőélet küzdelmeit. A recenzensek elismerően nyilatkoznak a könyvről, mert éleslátóan ábrázolja a korai bevándorlók tapasztalatait és a megpróbáltatásokkal szembeni ellenálló képességüket.

⬤ Magával ragadó és jól megírt elbeszélés, amely egyedülálló történelmi perspektívát kínál.
⬤ Magával ragadó és érzelemgazdag történetmesélés, amely az olvasókkal együtt rezonál.
⬤ Fontos kulturális betekintést nyújt a zsidó honfoglalókról.
⬤ A memoár könnyen érthető és olvasmányos, és a legkülönfélébb közönséghez szól.
⬤ Sok olvasó inspirálónak találta, és nagyra értékelte, hogy megismerte a korai telepesek kemény valóságát.

⬤ Néhány olvasó megjegyezte, hogy a könyv rövidebb a vártnál, és több részletre vágyott.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy a témák kissé ismétlődnek.
⬤ Vannak családi drámára vonatkozó utalások, amelyek nem minden olvasónak tetszenek.

(55 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rachel Calof's Story: Jewish Homesteader on the Northern Plains

Könyv tartalma:

"Calof (története) rendelkezik azzal az "elektromossággal", amellyel az elsődleges forrásokban időnként találkozhatunk. Erőteljes, megrázó és primitív, olyan vonzerővel, amelyet az elsődleges források gyakran erőfeszítés nélkül érnek el.... ez egy erős adalék a határon élő nők tapasztalatairól szóló irodalomhoz." --Lillian Schlissel.

1894-ben a tizennyolc éves Rachel Bella Kahn Oroszországból az Egyesült Államokba utazott, hogy elrendezett házasságot kössön az észak-dakotai Abraham Calofhoz, egy bevándorló telepeshez. Rachel Calof története a prérin folytatott kemény úttörőéletéről szóló emlékiratát olyan tudományos esszékkel ötvözi, amelyek történelmi és kulturális hátteret nyújtanak, és rámutatnak arra, hogy elbeszélése egyszerre egyedülálló és reprezentatív nyugati történet. Elbeszélése lebilincselő és őszinte, humorral és iróniával átszőtt.

Rachel Bella Calof 1936-ban írt emlékiratai egy oroszországi zsidó közösségben (shtetl) töltött gyermek- és tinédzserkorát mesélik el, de nagyrészt az 1894 és 1904 közötti életére összpontosítanak, amikor férjével együtt tanyasi gazdálkodóként kezdett el élni. Visszaemlékszik az úttörőélet nehézségeitől való elborzadására - különösen arra, hogy sok családtagot zsúfoltak össze a 12 x 14' méretű, földpadlós kunyhókban, amelyek az első lakóhelyeik voltak. "Az összes nélkülözés közül, amit telepesként megtapasztaltam" - mondja Calof - "a magánélet hiánya volt a legnehezebben elviselhető". A pénz, az élelmiszer és a tüzelőanyag kevés volt, és a zord teleken a három Calof-háztartás - Abraham és Rachel növekvő gyermekeikkel, valamint szülei és egy testvér családja - egyesítette erőforrásait, és együtt éltek (a jószággal együtt) egy kunyhóban.

A zord és primitív körülmények között Rachel Bella Calof kilenc gyermeket szült és nevelt fel. A család számos veszélynek ellenállt, többek között jégesővel, amely a búzát a földbe döngölte, és elárasztotta az otthonukat.

Aszályok, amelyek a termést porrá zúzták.

A síkvidéki tél vakító hóviharai. Mindezeken keresztül azonban Calof olyan humorra és határozottságra támaszkodott, amely mindenütt megmutatkozik elbeszélésében. Mindig arra törekedett, hogy javítsa életkörülményeit, lámpákat készített szárított sárból, rongydarabokból és vajból.

Otthonának repedezett fafalait agyaggal vakolta be.

A szűkös készleteket préritakarmányokkal egészítette ki - vadgombával és fokhagymával a különleges vacsorához, száraz fűvel a kenyérsütéshez szükséges forró tűzhöz. Caolf memoárja soha nem érzelgős, hanem életbevágóan fontos történelmi és személyes feljegyzés.

J. Sanford Rikoon részletesen ismerteti a vidéki szívföldön való zsidó letelepedés történetét, valamint az orosz letelepedési palotából és Kelet-Európából 1880-1910 között megindult nagy bevándorlási hullámot. Elizabeth Jameson azt vizsgálja, hogy Calof "hogyan ír a magánélet belső tereiből, és ebből a nézőpontból hogyan alakítja át az amerikai nyugat ismertebb változatait". Jameson azt is tárgyalja, hogy Calofék hogyan igazították a zsidó gyakorlatokat az észak-dakotai új eshetőségekhez, megtartva a zsidó identitásuk magját jelentő szokásokat, új körülmények között rekonstruálva "zsidóságukat".