Rachel Harrison: If I Did It
Rachel Harrison várva várt második monográfiájának borítóborítóját egy informális emlékmű díszíti, amely az amerikaiak névadójának állít emléket. A 15.
századi olasz felfedező, Amerigo Vespucci emlékművére utaló egyetlen utalás egy neonzöld cementlapon pihenő alma; persze az a tény, hogy az alma nemcsak mesterséges, hanem egy harapás is van belőle, mást sugall ezen „édeni” kontinensek felfedezőjének. Ez a csekély, mégis fontos tény felveti az if i did it alapgondolatát: a művészet politikai funkciójának aktív megtagadását, mint a társadalomtörténet „haladásának” muzeológiai tanúságtételét. Harrison e monumentális hajlamot eldobva „antimonumentumokat” épít; nem is annyira szobrokat, mint inkább a poppszichológia lötyögő aggregátumait.
A könyvben Vespucci mellett a hírességek közül Johnny Depp és Tiger Woods egy panteonban szerepelnek John Locke-kal és a 18. századi korzikai forradalmár Pasquale Paolival, eközben Al Gore ellenőrzi a hőmérsékletet, Claude Levi-Strauss egy taxidermiás tyúkkal és kakassal ellenőrzi az ajtót, és egy kétkulacsos Nagy Sándor a ceremóniamester.
A cím, amely O. J.
Simpson hírhedt „hipotetikus” beszámolójából származik, amelyben Nicole Brown Simpson és Donald Goldman meggyilkolásáról számolt be, a magas és alacsony szemöldökű bálványok e szerepfelhívását egy nem hierarchikus tablóba csoportosítja, ahol a kulturális és politikai értéket csak ott osztják ki, ahol az ember jónak látja.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)