Radikális vendégszeretet: Benedek útja a szeretethez (Új és bővített kiadás)

Olvasói vélemények

A Radikális vendégszeretet a vendégszeretet témáját bencés szemszögből vizsgálja, arra bátorítva az olvasókat, hogy mélyen foglalkozzanak másokkal, és teremtsenek tartalmas kapcsolatokat. Míg a könyvet dicsérik mély meglátásaiért és gyönyörű történetmeséléséért, kritikával kell szembenéznie, mert hiányzik belőle a gyakorlati, megvalósítható útmutatás a vendégszeretetről, mivel egyes olvasók strukturáltabb megközelítést vártak tőle.

⬤ Mélyreható és inspiráló tartalom, amely kihívások elé állítja és megmozgatja az olvasókat.
⬤ A vendéglátáson keresztül mély kapcsolatokra ösztönöz, hangsúlyozva a tartalmas interakciókat.
⬤ A személyes élményekkel átszőtt, gazdag történetmesélés magával ragadó narratívát teremt.
⬤ Üdítő perspektívát kínál a szeretetről, a közösségről és a lelki növekedésről.
⬤ Hasznos vitaanyag a kapcsolati dinamikát javítani kívánó csoportok számára.

⬤ Néhány olvasó szerint a könyv stílusa elkalandozó és gyakorlati tanácsokat nélkülöz.
⬤ A bencés vendégszeretetről szóló útmutatóra vonatkozó elvárások nem teljesülnek.
⬤ A fejezetek között egyenetlen a minőség, néhány kevésbé magával ragadó.
⬤ A virágos nyelvezet és az anekdoták nem minden olvasóhoz jutnak el.

(55 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Radical Hospitality: Benedict's Way of Love (New and Expanded)

Könyv tartalma:

„A benedeki lehetőség” olvasói számára itt van egy újabb felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény a bencés bölcsességből, amely alapján élni lehet. A mai kultúra egyre ellenségesebb és gyanakvóbb mindenkivel szemben, aki másnak tűnik - különösen, ha tragédia történik.

Ösztönösen bezárjuk az ajtókat, és megvédjük azokat, akiket szeretünk. De a bencés lelkiség mélyén ott rejlik a gyűlölet, a félelem és a gyanakvás ellenszere: a vendégszeretet.

Az egyszerre mélyen vigasztaló és éles kihívást jelentő igazi bencés vendégszeretet megköveteli, hogy az idegent ne csak az otthonunkba, hanem a szívünkbe is befogadjuk. Melegséggel és humorral, a szerzetesi hagyományból merítve és saját életükből vett személyes anekdotákat megosztva Pratt és Homan arra bátorítanak bennünket, hogy ne csak a szó szerinti idegent fogadjuk el, hanem a bennünk lévő idegent és az idegent azokban, akiket szeretünk.