Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
A nemzetek ipari és katonai bázisainak légi úton történő stratégiai megtámadásának koncepcióját Nagy-Britannia már az első világháború kezdete előtti közvetlen időszakban meghirdette. A háború utáni szigorú takarékosság azonban biztosította, hogy a Bomber Command 1936-os létrehozásakor ijesztő különbség mutatkozott az ellenfélnek a csatatéren való fenntartási képessége elleni támadás célja és az ehhez szükséges eszközök között.
A második világháború első három éve mind emberi, mind anyagi szempontból nagyon gyengén alakította a parancsnokságot. Ebben az időszakban szinte teljesen hiányoztak azok a navigációs eszközök, amelyekkel a bombázókat pontosan célba lehetett volna vezetni, miközben az ellenséges védelmi hálózat komoly veszteségeket okozott. A kiosztott büntetések ennek megfelelően minimális hatásúak voltak.
A parancsnokság szerencséjének újbóli fellendülése egybeesett Sir Arthur Harris főparancsnoki kinevezésével. A hatékonyabb Lancaster és Halifax konstrukciók megjelenése biztosította, hogy jelentősen megnövekedett bombamennyiséget tudtak szállítani. Az olyan elektronikus segédeszközök, mint a „Gee”, az „Oboe” és a „H2'S” gondoskodtak arról, hogy a célpontok felderítése egyszerűbbé váljon. Így 1944/45-re a Harmadik Birodalom ipari bázisát gyakorlatilag ellehetetlenítették.
